... én szólok előre!

És kurva szépek, felszabadítók, megkönnyebbítők, megrázók is egyben. Ma reggel éreztem azt, hogy nincsen tovább, nem várhatok, nem odázhatom el azokat a bejegyzéseket, amiknek megszülésére, kiizzadására, kiöklendezésére tulajdonképpen (részemről bizonyosan) létrejött ez a "páros önélveboncolós" blog*.

Tehát? Tehát mostanában azok a bejegyzések fognak megszületni, amik elmesélik Max élményeit a férfivé válás és a férfi-lét kontextusában...

... és elmondják, hogyan is áll ez a szerencsétlen ember az érzelmek megélése, kimondása vs. a testiség elengedett örömei problematikájával...

... és azok is jönnek, amelyben főhősünk be fogja vallani, példákkal illusztrálva, hogy visszatekintve életére, párkapcsolataira, hol és hogyan érhető tetten a "hiba", és hogyan, mi módon lehet ezen változtatni, ha lehet, negyvenhárom évesen...

... és végezetül azt is meg fogja gyónni nyilvánosan, hogy hányadán is áll ez az elesett, szánni való, függő és akaratgyenge ember az úttal, amire saját szabadságából lépett rá, nem (csak) saját maga érdekében...

Nem lesz könnyű, nem lesz szórakoztató, ez látszik előre. De jó lesz, nekem - és legalább még egy embernek. Természetesen a könnyed szórakozást, titkos vágyakat és perverziókat, izgató történeteket kedvelő, a nagy kimondások iránt közömbös vagy éppen azoktól félő olvasók számára kevésbé lesz ez a korszak izgi, mint a korábbiak voltak. Annyit tudok nekik mondani, egy mocskos Chrchill-parafrázissal élve, hogy bár nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket és könnyeket - de azért lesz még pina, perverzó és baszás, ipari mennyiségben. Nem is lehetne másképpen, hiszen minden, de minden Max privát Naprendszerében e körül az átkos-áldott, életet és halált hordozó, fényes és gyönyörű égitest körül forog, amit leegyszerűsítve testiségnek hívunk. Vagy, fenti költőibe hajló soraimhoz talán jobban illő, középkori katolikus nevén így nevezünk: a daemonium meridianum, azaz a Déli Ördög.

* copyright W.H. Jól beletaláltál, azt meg kell hagyni.