/kicsit - vagy nem is kicsit? - apokrif be- és megjegyzés/
Maxina* saját bevallása szerint az elmúlt héten kétszer csinált hülyét magábaól. Ki vagyok én, hogy ezzel vitába szálljak? Még ha valóban én lennék Gandhi (és Jézuskrisztus, Teráz anya, Loyolai Szt. Ignác és minden létező, már elhunyt szeretetlovagok és lovaginák) reinkarnációja, akkor sem venném a bátorságot, hogy magyarázzam, leírjam, analizáljam, és/vagy pláne korrigáljam a Szeretett Lény saját érzéseit. Csak mosolygok, meg somolygok, derűsen, ahogyan szoktam az utóbbi időben. És persze nagyon is örülök, belül. Azért, mert érik, érni látszik a "vetés". Persze nagyképű műmájerkodás erről beszélni, nem is részletezném túlságosan. Annyit a magam védelmében elmondanék azért, hogy állítólag Gandhi sem volt szent, már ami a test örömeit illeti. Amivel csak annyit mondanék, tisztelettel: egy szexmániás, perverz állat is beszélhet a szeretetről. Legfeljebb nehezebb dolga van, mint a fentebb felsorolt jeles személyiségeknek...
A lényeg tehát csak annyi: örülök, árad bennem a szeretet és az öröm, a hallelujázás, nagyjából úgy, mint az utóbbi hónapokban beiktatott pár napos szüneteink után, a találkozások idején szokott és szokik áramolni a vér a barlangos testeim felé. (Ahol annyira jól érzi magát, a dohányzás ellenére, hogy sokszor meglepően hosszú időket képes eltölteni, hogy aztán mint egy behúzott drogos, meglepően kis idő elteltével már vissza is kívánkozzék. De ez megint egy másik poszt témaja lehetne. Meg lesz is.)
Felmerül persze egy óráási kérdés: áthathatja-e a feltétel nélküli szeretet azt, aki még a létezését is elutasítja a jelenségnek? Az álló faszú Gandhi-pótlék Max válasza erre csak annyi: ki nem szarja le? Nem indokolni és magyarázni kell a jelenséget, hanem élvezni.
Úgyhogy most megyek is, élvezni. Hamarosan közös vasárnapi étkezés, ölelkezés, élés...
* már nem sokáig nevezem így őt. Hamarosan áttérek a Csöcsibaba névre - hogy miért, azt majd máskor, egy derűs, ámde csípős posztban, a szokásos önelemzés-önmarcangolás mellett jó adag komolysággal elemezve a történéseket. Történéseinket... és "válaszainkat".
