Ami így néz ki: ül a vízparton (szimbolikusan), nézi a fodrozódó vizet, botja lóg (szimbolikusan is), és türelmesen vár.

Közben meg gondolkodik, hogy vajon az elmúlt kb. 24-48 órában mit követhetett el, mi megbocsáthatatlant, mi olyat, amit nem lehet elmondani?

Gondolkodás közben meg eszébe jut, hogy egyfelől lehetne könnyű is, másfelől viszont nagyjából tudjuk, miért nehéz?

... és eszébe jutnak azok a minapi vicces mondatok is, amelyeket A., az új, a végre jó! terapeuta mondott Maxinának - és amiket ő vigyázatlanul elmesélt Maxnak. 

Van Remény. Mindig. És persze együtt, kéz a kézben járkálnak ők hárman, a Hittel és a Szeretettel...

(Bocs, de ezt nem lehetett kihagyni! :P )