... avagy egy rendhagyó születésnapi felköszöntő írásocska. Főszereplőjét egyelőre még nem ismeri a kedves olvasó, hiszen az időrendben  íródó, több felvonásos dráma egyik későbbi jelenetében jut majd csak szerephez N***, a kis Ribanc. Kurva - és valahol mégis egy…

Mert volt idő, amikor Max a testiség Raszkolnyikovjaként élt - ha élet az egyáltalán, szerelmes nélkül, sőt:szerető nélkül, sőt, akár csak egy időnként bibliai értelemben megismerhető ribanc nélkül, és leginkább sőt szorult helyzetben még a kurvázáshoz is elégtelen…

Hullámhegyek és hullámvölgyek között hánykolódunk - mégis, nekem úgy tűnik, hogy a tavasz bizsergető illata a bizonyosság édes illatával keveredik. A gyomrom kezd rendbe jönni - a liliom pedig igazán szépen mutat az asztalon. Keveset írunk ide - máshová viszont sokkal többet.…

Nem hosszú bejegyzés, merthogy a kiürült és nem rám szabott családi fészekben lapulva, három (3!!!) éjszakán át dideregve és a sötétben hiába tapogatózva meleg seggek, cirmos combok, lágy tarkópihék után vajon ki a fenének volna kedve hosszú bejegyzéseket írni? Maxnak…

Majdnem három hónapos szünet után szexeltem magammal újra, tegnapelőtt. Leginkább a kíváncsiság vezetett: az utóbbi napokban ugyanis azt vettem észre, hogy egyre kevésbé vagyok képes "elvonatkoztatni" szeretkezés közben, és - emiatt-e vagy sem, nem tudom... - egyre rövidebb idő…