Még egy finomság, Max azon időszakából, amikor a legkevésbé volt - mert a legkevésbé tudott lenni! - Max, és sokkal inkább emlékeztetett saját kamaszkori énjére, mint arra a vérgeci macsónyuszira, aki előtte-utána végigszántotta Magyarországot, mint egy kimeríthetetlen…

Kavarog bennem Maxina előző bejegyzése, dogingról, Népligetről, egyebekről. Távol is vagyunk, két éjszaka külön, a mi korunkban: nem egyszerű. És a hiány többrétegű. Benne van édes pillangós pinája éppúgy, mint azok a megható sorai, amit első munkájakor írt nekem, majd' egy évvel ezelőtt. Múzsa,…