Ez új dolog. TigrismókuS. hiányol dolgokat, feszélyezi őt Maxina múltbéli jelenléte és jelenlegi fizikai létezése, a kommunikáció, és sok minden egyéb is.

Megoldásként B-ket javasoltam.

Először kettőt: B eszéd és B aszás...

Aztán lazulásként a B echerovka és a B or...

Végül desszertként a B uddhizmus és a BDSM.

Hat Bé, téma lehet életünk végéig akár. Szeretem. A hat Bét is, Tigrismókust is.

Nagyon.

Természetesen szereposztó, mi más?!

2019 május.

Maxina, az "eredeti", 8 év után lépett. Nevet az iránta való tiszteletből nem változtatunk (királyi többes. Többes, érted?! ;-) ), amúgy is Max-hoz csakis egy Maxina illik.

Így azután a név szabad, ha akad olyan, aki szintén szabad, képesnek és méltónak érzi, hogy "felfeküdjön" erre a bizonyos szereposztó díványra

....mondjuk a fejét kissé lelógatva és hátrahajtva, nagyjából úgy Max faszmagasságában...

... akkor az bizony welcome to the club!

Gyertek, csak gyertek, drágaságaim!

és akkor frissítés. 2019 (szent) karácsonyán: a jelölt belépett a szobába, és erősen kerülgeti a díványt!

<3

2020 július 23:

...naésakkor a mai nap első látogatójának még egy gyors üzenet, Hamvas Bélától, szeretettel (mert mondtam: nem csak mindig a pina, van itt kérem még filozófia - iS. )

"Mindig csak egyszer"

<3

BÚÉK mindenkinek!

Max a sajnálatos decemberi események után sokadszor is visszatér - ámbár ma még senki nem tudja, milyen lesz ez a ritörn: békésebb vagy hevesebb-e, mint az eddigiek voltak?

Egy biztos, az erre az évre - és tovább is - érvényes mottót már megtaláltam.

Nemrég olvastam, hogy egy európai tanulmány szerint az "átlagos" férfi mocskos lelkivilága olyan, hogy naponta 63-szor gondol a szexre. Azt tudom erre mondani, mint nem átlagos: Phej! Gusztustalan...

Én naponta egyszer gondolok ilyesmire: reggel, amikor felébredek.

És ez az egy kitart lefekvésig...

mert ideje váltani: elmúlt a nyár, és messze még a tavasz - úgyhogy addig legyen valami ide illő téli cucc.

legyen egy tattori hanzo kardod és tudd is használni. 

ezt tanulom mostanában az életről. 

akkor mindegy, hogy a másik egy fahusánggal, egy vasdarabbal, vagy egy tattori hanzo karddal suhint feléd. 

ellenkező esetben nem lehetsz biztos abban, hogy agyon akar-e ütni, a fejedet levágni, vagy tudja-e annyira használni, hogy a nyakadtól pár milliméterre megálljon. 

viszont, ha van egy tattori hanzo kardom és tudom is használni....nos, akkor mindegy is. 

a többi már gyerekjáték.....:D

Mármint a probléma.

Senkit nem untatnék az előzményekkel & utózmányokkal, csak a lényeget említeném meg. A konklúziót, arról, hogy mi teheti tönkre a mi kettőnk kapcsolatát. A Probléma (az, amelyik irigylésre méltóan kicsi, ugye....) mindösszesen a Más Nő Kúrása. A rossz hír viszont az, hogy két esetben veszélyezteti az együttÉLÉSünket: ha Max más nőt kúr, illetve ha Max nem kúr más nőt.

(Jelenleg sok egyéb más mellett ezen a problémakörön dolgozom, így túlzottan mélyenszántó bejegyzések sem itt, sem a baszós blogon nem várhatóak. Uborkaszezon, mondhatjuk)

Melyben leírom, honnan indulunk, hol vagyunk most és hová tartunk. Egyszerűen és sallangmentesen, hiszen a bejegyzésekből sok minden úgy is világos lesz annak, aki marad.

Szerző tehát egy negyvenes évei elején járó férfi*, akinek volt egy másfél évtizedes házassága, volt szeretője, volt már valóban szerelmes (és most is az), élt már tartós szerelmes párkapcsolatban (és most is ilyenben él), miközben pubertás kora óta küzd önmagával, testének elfogadásával, önértékelési zavarokkal és messianisztikus vágyakkal a tökéletesség & boldogság elérése, az élés & alkotás, valamint az önmegismerés & önmegvalósítás terén.

Kevésbé fennkölten fogalmazva külsőleg nem szép, hanem inkább "érdekes" figura, átlagos méretekkel (a farkát tekintve is, igen) és átlagon felüli irtózással mindentől, ami átlagos, kommersz, hétköznapi és beskatulyázható.

Szexualitását tekintve - mert e helyütt mégiscsak ennek van központi szerepe - annyi tudható bizonyosan, hogy eddig nem teljesen és kielégítően feltárt okok miatt pubertás kora környékén belekezdett egy veszélyes kísérletbe, melynek során az érzelmi alapokon nyugvó szexuális együttlétet és a testi vágyak kiélését a legmagasabb szinten szolgáló szexet önmagában szétválasztotta, tartalékolva előbbit a Szerelemnek, belevetve magát utóbbiba, gyakorlat szerzése és a tökélyre való törekvés jegyében. Kompenzálandó nagyrészt "legfeljebb átlagos" testi adottságait, alapvető célkitűzésévé tette, hogy belőle váljék korunk legnagyobb perverze, legtökéletesebb szeretője, legellenállhatatlanabb férfiúja, és - ha esetleg úgy hozza a sors... - leginkább ünnepelt pornószínésze, természetesen egy személyben.

Mindezzel teljes harmóniában állt és áll még a mai napig az az elképzelése, melyben szerelmével csodálatos testi-lelki-érzelmi harmóniában él boldogan, míg meg nem hal (vagy a szerelme meg nem hal...), és az emberiség hasznára dolgozik, alkot, két kezével ugyanúgy termelve, ahogy agyával az írás útján alkotva.

Figyelmes olvasóknak mostanra nyilván világos, hol is van a bibi. Igen, ott. Azaz: amit az ember gyermekként szétválasztott, aztán évtizedekig táplált, nevelt és növelt, erősített, pátyolgatott, óvott és védett, azt a kettősséget nagyon nehéz szétszakítani. Leginkább akkor, amikor mindkét részünk a maga módján egyformán örömteli élményekkel ajándékoz meg minket, melyekről semmi kedvünk lemondani, holmi normális, "átlagos" életért cserébe...

Hősünk mint egy szex-szabadulóművész, egy új Houdini, kísérletet tesz valami másra. Hogy sikerül-e, az a való élet nagy kérdése. Amit itt látsz belőle, az a sötét oldala, múltja és jelene, bezárva a virtuális világ állatkertjének egy ketrecébe. Ha és amikor végleg és biztosan sikerrel jár, azaz integrálni tudja személyiségének két, ennyire különböző részét, akkor itt a blogon csak egy üres ketrec marad majd, emlékül és tanulságul mindazoknak, akik hasonló okok miatt szenvednek életükben, párkapcsolatukban.

Ennyit az előjátékról. ha kellően felállt vagy benedvesedett az agyad, lépj bátran az első bejegyzéshez.

... Max Hardcore magyar hangja,    2013 április

* fasza van, ennyiben bizonyosan nem nő - hogy azután megfelel-e a férfiség kritériumának, arról ő maga is elgondolkodik, nem is egyszer...

A petting fontos, a petting jó, a petting biztonságos. Max, aki fejében külön listát vezet a koitusz nélküli esetekről, alapvetően meg van békélve a pettinggel. Ami viszont az áttételes jelentést illeti: a petting jelen blogban az előjáték után, de még a koitusz előtt következik, amolyan "utolsó, még biztonságos pont a szexben" pozícióban.

Pettingtől még senki nem esett teherbe, ugyanakkor az orgazmus elérésére tökéletesen alkalmas. Másodlagos jelentésében: ha idáig olvasva felmerül valamilyen borzongás attól, ami esetleg (nem: bizonyosan...) a kedves olvasóra vár, lehetőség van csendesen, belülről megbotránkozva visszavonulni.

A pettingnek Max esetében nem része az orális szex, sem a kölcsönös, sem az egyik fél által nyújtott fajtája. Azért fontos ezt megjegyezni, mert a saját petting definíció segíthet megérteni dolgokat, amikről írok - és dolgokat, amelyekről figyelmeztetőleg szólok, már most. Tehát: pettingnek minősül minden olyan tevékenység, amikor mindkét fél képes a verbális kommunikációra, anélkül, hogy a szexuális örömszerzésben szünetet kellene tartania.

Itt, a blogon a petting az a határvonal, ahol én még el tudom mondani, címszavakban legalább, hogy mik következhetnek, az olvasó meg eldöntheti, hogy halad tovább, avagy távozik. És ha marad, vállalja az esetleges teherbeesés következményeit.

A való életben így néz ki a dolog: miközben simogatok, ujjazok, nyelvvel, kézzel-lábbal és minden létező szervemmel cirógatom a pettingpartner minden elképzelhető, szóba jöhető, megszokott és kevésbé megszokott szervét, természetesen beszélek. Van, amikor a múltról, élmények felidézésével segítve az izgalom fokozását: "Ez az, finom vagy, kedvesem... Érzed, milyen kőkemény lett a faszom? Utoljára akkor éreztem magam ilyen ellentmondást nem tűrően férfiasnak, amikor ott a vonaton szopattam azt a félrészeg kalauznőt, és menetrend szerint még szűk négy percem volt, hogy a szájába élvezzek a következő megállóhely előtt..."

Van, amikor egyszerűen a jelenről ("Mmmmm, imádom, ahogyan bugyborékol az a forró, lucskos kis pinád ujjazás közben. Húzd fel a térded, és engedd el magad..."

És van, amikor a jövőt vetítem előre, öngerjesztő spirált képezve a nedvesítő-keményítő szavakból: "Nézze, édeske, ne higgye azt, hogy nem érzem, mennyire vágyik arra, hogy kilépjen abból a kisnadrágból, és a lábait a nyakamba téve, az ülést hátradöntve kinyalassa magát úgy, ahogy eddig még soha. Tudom - de megvárom, amíg legyőzi a szende kislányt magában, és habár halkan, rekedtes hangon, de igenis jól hallhatóan maga mondja ki, mit szeretne. Addig várok, simogatom a húsos pináját így bugyogón keresztül, és csak azért is bent tartom előváladéktól iszamos farkamat a nadrágomban, amíg maga ki nem kéri magának..."

A petting tehát izgató, verbálisan, ezáltal agyilag. És egyben veszélytelen, mert bármikor befejezhető. Az én itteni pettingem közben ezt tudom a kedves olvasó fülébe suttogni*: 

Gyere, dőlj ide mellém, és lazulj el. Szeretnéd, hogy meséljek magamról, igaz? Jól van, te akartad: akkor most sikamlós simogatások és apró, finom vagy erőteljes érintések közé szőve elmondok néhány dolgot, tabuk és gátlások nélkül. Megtudhatod, hogyan kezdődött, kiskamasz koromban minden, hallhatsz majd majdnem létrejött vérfertőző kapcsolatról, diákcsínynek induló, anatómia-szakkörnek álcázott orgiáról, plátói és már-nem-egészen plátói tanuló-tanárnő kapcsolatokról, forgatókönyvekről és forgatásokról, extrém és bizarr versenyekről és versenyzőkről, a törvények határán járó perverzitásokról, mára már elévült mutogatós játékokról, közszeméremsértésekről és nemi erőszak kísérletekről, emberbaráti jósággal álcázott lányvadászatokról, fétisekről és perverziókról, játékokról és kiszolgáltatott játszótársakról, kukkolásról, magánlaksértésről, munkahelyi szexről, zsarolásról, fél-passzív leskelődésről, mocskos fantáziák beteljesítéséről, részeg tántorgásokról a pedofília és a szadizmus szakadékának szélén... egyszóval sok mindentől, amik elolvasva, elképzelve nem mondanak többet, mint mondjuk a Tizenegyezer vessző, az O története, vagy éppen M. deSade élvezetes emlékiratai. Átélve azonban - különösen jelen helyzetemben, életem delén, kihívások után és előtt,  visszatekintve arra, aminek a romjaira a remélhetőleg boldog, egészséges és törvényes jövőmet építeném: így bizony néhol dermesztő, néhol borzongató a kép. Egy dolog bizonyos: amikor mindezt leírom, ugyanaz a bizsergés fut át rajtam újra és újra, mint az egyes szituációk közben. És izgalomba jövök, mint akkor. Ami más, az az újraélés kontrollja. Felnőtt, tapasztalt, intelligens emberként tudnom kell megállni és megálljt parancsolni a pusztító, vad, határokat nem ismerő, nem tisztelő Állatnak, aki bennem lakik, és aki csak a hívójelre vár.   

Ez volt hát a petting. Ami ezután jön, az már az Aktus. Minden borzongás, minden ellenkezés hiába: ha az ember (én, vagy te, kedves olvasó) levetette az alsóneműjét, és eljutott arra a pontra, ahol az ösztön-én erősebb a felettes énnél, csak egyet tehet: úgy csinálja, hogy a lehető legjobb legyen, neki és, és annak(azoknak) is, aki részt vesz ebben a kalandban.

Ha tetszett, és erősnek érzed magad, akkor orgazmusra fel! És a védekezést, a biztonságot felejtsd el. A cenzúra, a körülírás olyan, mint a kondom. Gumit csak a beszari, óvatos duhajok húznak a faszukra.

* már amennyiben a kedves olvasó nő, és fogékony a virtuális suttogásra. Ha férfi, akkor csak olvasson, és értékeljen szikáran és racionálisan...

Az allegória szerint: az Aktus maga az élet. Az élet maga az Aktus. Max így gondolkodik - ha egyáltalán gondolkodásnak lehet ezt nevezni. Gondolkodás... gerincvelőből. Látom magamat kívülről: hol undorító, hol izgató. De mindig érdekes. És még érdekesebb, hogy milyen lehet látni mindezt úgy, hogy a látó lény lába között pina rejtőzik?

/ regényrészlet /

... Pinájával Max felé fordult, és sóhajtott. Cuppantott néhányat a kisajkaival, amelyek csak nagyon lassan bírtak kihűlni, megnyugodni. Még csillogott rajtuk a nyál és a női nedv csúszós, képlékeny, síkosító-szerű elegye.

- Milyen szép vagy... milyen izgató!

Max valahogy egyszerre érzett szégyent és örömet. Semmi okosat nem tudott volna mondani. A szájával nem. A Faszával annál inkább. Megremegett, és kicsivel keményebb lett. Valahogy úgy, ahogyan az Ember köszörüli meg a torkát, mielőtt belekezd a Nagy beszédbe... //

Valahogyan így... A bejegyzések, a címszavak, a történetek mind az Élet részei. Ez az Aktus, ilyen (is) volt, meg amolyan is. Nincsen fantázia (ez nem az a blog), csak a pontos valóság, a tiszta emlék. Figyelem magam, miközben írom. Élek - és baszok. Vagy legalábbis nézek valakit, aki így baszott, így Élt, ezek voltak az Aktusai. Most pedig csak fekszik a harminckét Celsius fokban, és gyönyörködik a Szerelme seggének holdfénytükör-sápadt  foltjában. Azután óvatosan ráteszi a tenyerét a forró fehérségre, és halkan, talán olyan halkan, hogy a nő se'hallja meg, annyit nyög: Istenem, mennyire csodálatos szerelmesen baszni veled...

A többi meg emlék - még akkor is, ha a jövőből származik.

tegnap merült fel bennem annak kapcsán, hogy már hetek óta gyerekek születéséről álmodom. miért? vetődött fel a kérdés. átbeszéltük, hogyan születtek a gyerekek. mit akarnak az álmaim mutatni?

és tegnap este eszembe jutott, csak úgy. 

az első gyerekemnél veszélyeztetett terhes voltam. mindenféle gyógyszereket kellett volna szedni, ami ártott volna a baba szívének. szívgyógyszerek, amik izomlazítóként hatnak. 
nagy frászt! - mondtam erre én. ha a gyerek életképes, megmarad. ha élni akar: küzdjön. kvázi problémamentes volt a terhesség, a gyerek megszületett. 

a másodiknál terhességi mérgezésem volt, akkor is szívgyógyszert kellett volna szednem. a vége császár lett, pár órán múlt, hogy életben maradtunk a gyerek is és én is. ebben azért nagy szerepe volt az orvosnak, aki hanyagolta a vizsgálatokat és az utolsó pillanatban vette észre, hogy vészhelyzet van. de túléltük. 

a harmadik gyereket a születése után egy héttel vizsgálták agyba-főbe csecsemőhalálra való fokozott hajlam miatt, mert egyszer csak nem vett levegőt. szerencsére nappal történt, észrevettük. kiderítették, hogy gyógyszer egy éves koráig és egy jelzőkészülék, ami sípol, mint a veszedelem, már akkor is, ha a gyerek elmozdul kicsit. elgondolkodtam, akarom-e azt az egy évet rettegésben leélni? úgy döntöttem nem. 

túlélte. 

és én is. 

miért, hogy ezekben az esetekben, szinte gondolkodás nélkül tudtam azt mondatni, hogy: legyen. legyen, ahogy lennie kell, de nem vagyok hajlandó rettegni?! háromszor megcsináltam. háromszor. olyanokkal, akikhez sokkal jobban kötődöm, mint ahogy valaha is kötődtem, vagy kötődni fogok - egy pasihoz?!

elengedni a problémát. figyelni, de nem rettegni. sohasem voltam hajlandó. és már megcsináltam. ismerem az érzést, tehát tudom. csak emlékeznem kell:

el tudom engedni. 

menni fog.