Mennyit érhet az ember, a férfi - ha Max? Manapság úgy tűnik, a válság a magamfajtákat is elérte. Míg pár éve több ezer forintot (plusz kaja, pia, no és maga a Nő) kaptam egy laza hétvégéért, ma már efféléket látok az utcán járva-kelve: sőt, van lejjebb is: ha már itt…

Tudom: komoly, szép ámde rettenetes és nagyon tanulságos dolgokat ígértem nemrég. És most helyette megint egy kósza, múltbéli egysoros vicces cuccal hozakodok elő. Mit is mondhatnék? talán azt, "Sajnálom és türelmet kérek!"  Aki pedig visszaolvasta már valaha is több éves…

Még egy finomság, Max azon időszakából, amikor a legkevésbé volt - mert a legkevésbé tudott lenni! - Max, és sokkal inkább emlékeztetett saját kamaszkori énjére, mint arra a vérgeci macsónyuszira, aki előtte-utána végigszántotta Magyarországot, mint egy kimeríthetetlen…

Mert volt idő, amikor Max a testiség Raszkolnyikovjaként élt - ha élet az egyáltalán, szerelmes nélkül, sőt:szerető nélkül, sőt, akár csak egy időnként bibliai értelemben megismerhető ribanc nélkül, és leginkább sőt szorult helyzetben még a kurvázáshoz is elégtelen…

Ez a kis naplótöredék abból az időből származik, amikor a szexipar napszámosaként tengettem életemet. Jó tengődés volt: azt csinálhattam, amit szeretek, a pénz is viszonylag jó volt, szabadidő is akadt éppen, szóval nem panaszkodhatom. Ráadásul a munkáltató általi…

Maxina arról beszélt ár hete, nagyjából akkortájt, amikor lendületet vett a külön függőblogolásához, itt hagyva a kevésbé érdekes szerzőt (azaz Max-ot) a közösblogban egyedül, szóval arról beszélt, hogy mennyire fontos és mennyit számít a világ. Nem volt túl "kegyes" -…

így szól: Van-e írott, vagy bármilyen más formában őrzött listád eddigi partnereidről? Nos, ha Maxot kérdezitek, a válasz egyértelmű. Van! Írott, képes, belső és objektív fotós, már-már levéltári alapossággal összegyűjtött archívum áll rendelkezésre. Például itt van…

Szelíd, szinte teljesen szexmentes bejegyzés. Max egy ideje turkál az archívumban, ezúttal azonban a több ezer, frappánsan rendszerezett pina helyett egy régi írását találta meg. A Nőkrül c. kis esszét, amely egy igen felvilágosult fiatal lánykának íródott, a Max-féle méltán…

Azt gondolhatná a felületes szemlélő, hogy én-Max sosem változunk. Pedig de. Már változtunk, és fogunk is. A baj mindössze annyi, hogy amikor sikerült, akkor sem tudtam-tudtuk, hogy hogyan csináltuk? Valószínűleg egyszerre kell hozzá megfelelő idő, hely és helyzet, no és a…

Olvasom Maxina bejegyzéseit, ahogy olvastam az eredeti, komment nélküli írásokat az eredeti könyvben. Közben természetesen élünk is, nap mint nap, megbeszélve dolgainkat. Eszünk, iszunk, baszunk, mondhatni "ahogy régen" is tettük és együtt tesszük egy ideje. Levonunk tanulságokat,…