I. Max:A Doboz (avagy a Love-Box*)Szombaton kirándultunk, a Szigetre, Valódinőmmel. Négyesben mentünk, vittük Babát és a Dobozt. Remek idő volt, már a villamoson majd elolvadtunk. A melegben le is lassultunk, így lehetett, hogy a Dobozt majdnem a hatoson felejtettük. Baba szerencsére…

Még egy finomság, Max azon időszakából, amikor a legkevésbé volt - mert a legkevésbé tudott lenni! - Max, és sokkal inkább emlékeztetett saját kamaszkori énjére, mint arra a vérgeci macsónyuszira, aki előtte-utána végigszántotta Magyarországot, mint egy kimeríthetetlen…

Megígértem, hát elmondom most. Vagyis: megpróbálom elmondani. Előszóként annyit még: Max valamikor serdülő korában (pre-pubertás korban, mondta volt B***, a terapeuta szakszerűen...) szépen nekiállt, és szétválasztotta az érzelmeket a szextől, a testiségtől. No mármost ez…

Maxina vetette fel a kérdést, egy szeretkezés utáni beszélgetés során, nem is annyira régen: És miért nem írsz a többiekről? Tényleg, miért nem? – gondolkodtam el. Egy utószót, egyben magyarázatot valóban illene fűznöm Max kalandozásainak a végére. Lássuk hát, miért?…