kicsit morfondíroztam, illik-e rugdosódni kicsit ebbe a fene-nagy idillbe, amiben mostanában leledzünk, de pár másodperc után úgy döntöttem, hogy:

de!

hehe
(miután maximiljen is imád csipkelődni, nekem meg lételemem az állandó feszkó, hát uccu!)

szóval hétvégén a főzdefeszten, kicsikét eldumálgattunk az alanti bejegyzésével kapcsolatban, úgymint:

mit is jelent az drágám, hogy: érik a vetés?? he?!

erre max kifejtette, hogy én jelenleg a senki földjén bódorgok, mint gyökér-, talaj- és egyébvesztett egyén, aki már elhagyta a csupa szomorúság és kilátástalanság földjét, viszont még nem ért át a napsütéses oldalra, s itten hosszan emlegette feldmárt, meg istentudja kiket, mer idézetek és emlegetések nélkül nem zajolhat közöttünk le egy párbeszéd se.......

ahham.....mondtam én (és szokás szerint egy rohadt idevágó idézet se jutott nekem eszembe, mer agyam, mint a szita idézet ügyben) elgondolkodva, és rögvest támadásba is lendültem. 

de te ezek szerint már rég átértél a boldogság és bölcsesség földjére, ahol a feltétlen szeretet az úr. mikor is???

max mondja is. sok éve már.

ahhham...(ismételtem újra magam egy pohár meggyes sör után, mondhatnám, de nem mondom, mert egy pohár sör előtt is pont ennyire vagyok fennkölten szóló és mélyértelmű....) morfondírozok hát tovább.

akkor miért is vagy te olyan rossz véleménnyel a benned élő geci maxról, miközben már évek óta egy gandhi vagy az ő gyógyító faszával; és miért is választasz állandójan magadnak buta, ámde tehén kinézetű egyedeket, akikkel nem kell semmilyen lécet megugranod, éppen csak átgyalogolni felette, anélkül, hogy a kicsi lábadat megemelintenéd??? he? az összes nőd eddig, akikkel szexcseteltél, vagy bármit is akartál kezdeni, hát, hogyismondjamcsak édes-drágám....nem nézném meg őket, ha szembejönnének velem az utcán. és még finoman is fogalmaztam! 

khm. mondja max kicsikét köszörülvén az ő torkocskáját, majd holmi párosításokat, meg testtömegindexeket emleget.....

erre kibe futunk bele kisvártatva? a tavalyi drámai hősnőbe......nah!!!! anyám! mondtam is dezsőnek, kár, hogy nem akkor szemrevételeztem a nőt, nem kellett volna párterápiára járni. 

már otthon, kiheverve a stresszt és max mentegetőzését - két éve iszti-biszti nem így nézett ki....de egy éve történt a nagy találkozás, mondom én. de akkor kabátban volt, mondja ő. - hazaérve éktelenül elkezd röhögni. 

mosmivan???

ja, csak elképzeltem, ha bejön a hármas, te ott ülsz egy fotelban (max álmainak netovábbja, oh!!!), hogy lemozizzad hogyan dugom a csajt én meg ránézek az arcodra és konkrétan nem tudok csinálni semmit se.....

és akkor, ott, abban a pillanatban, sajnáltam, hogy nem volt ilyen hármas........megérdemelte volna a pillanatot minden szereplő! :D