így szól:

Van-e írott, vagy bármilyen más formában őrzött listád eddigi partnereidről?

Nos, ha Maxot kérdezitek, a válasz egyértelmű. Van! Írott, képes, belső és objektív fotós, már-már levéltári alapossággal összegyűjtött archívum áll rendelkezésre. Például itt van ez a blog is, ugyebár, benne Max történeteivel. Itt és most kicsit saját szájába farkal a kígyó, de semmi vész: minden kezdet nehéz, tudjuk. Valamint: merjük, tesszük.

A hét évnyi napló elmentve, a társkereső oldalon nem jártam hetek óta. Még korainak érzem a törlést, egyelőre ott a hibernálás zajlik. Mert nemcsak szerelem, de más jellegű emberi kapcsolatok is származnak onnét, és bizony a leírtak negyede inkább filozófiai esszé, humoros és/vagy népművelős pikareszk - nem is szólva a sok politikáról, irodalomról, filmről és zenéről. Maradjon még egy kicsit az a napló, a Szerző nélkül, csak úgy olvasgatásra.

A direkt szexpartner kereső oldaltól búcsút vettem még januárban. A leginkább használt oldaltól. A többi néma csend: vagy nem is léteznek már, vagy magam sem tudom a belépőkódomat, sőt, néha már a használt nevemet sem. Ugrott tegnap este a badoo is, nem idegesít tovább a pénz- és információéhes hülyeségeivel. A szépen rendezett levelek és chat-ek is csak arra várnak, hogy archiválás és szűrés után megnyomjam a gombot. Delete, delete, delete... Pénteken már eljutottam addig, hogy a beállításoknál a személyeket, jelenlétük figyelését kiiktattam. Maradtak a férfiak, illetve azok a nőneműek, akikkel "más" viszonyban vagyok (voltam-leszek). 

A következő szint Max történeteinek a befejezése lesz. Tartozom még két felvonással, bennük hat-hét színnel, jelenettel, személlyel. Elkezdtem, be is fejezem. Részben azért, mert hiszem, hogy az eddig közzétett és a majd ezután leírt történetek nincsenek mindig tanulság nélkül. Magamnak, Maxnának, vagy bárkinek, aki olvassa.

Hogy utána mi jön, még nem tudom. Egy biztos: ahogyan tegnap az erkélyen megbeszéltük, mindenkinek a saját tempója szerint kell haladnia, másképpen nem érdemes.