Olvasom Maxina bejegyzéseit, ahogy olvastam az eredeti, komment nélküli írásokat az eredeti könyvben. Közben természetesen élünk is, nap mint nap, megbeszélve dolgainkat. Eszünk, iszunk, baszunk, mondhatni "ahogy régen" is tettük és együtt tesszük egy ideje. Levonunk tanulságokat, mérlegelünk, készülünk, szenvedünk, akarunk. Mindez annyi, hogy élünk és félünk - miközben a legtávolabb áll mindkettőnktől, hogy féljünk. Keressük saját-ön-mi-magunkban azt, ami miatt például Jack is "tette a rosszat" a Ragyogásban.

Maxina volt már korábban - előttem való korában - pszichiáternél, én még nem. Helyette van nekem egy hét éve íródó naplóm. Onnan szoktam előhúzni dolgokat, mint bűvész a nyulakat és galambokat, kalapból és zakó ujjából. Most éppen ezt, itt. Talán nem minden tanulság nélküli lesz, ha megnézzük, miket is álmodott az ember, aki Max születése előtt voltam:

2007. szept. 28
Idő: 14:54

álom

Krisztus vagyok, frissen mosott lábbal (áldassék Magdolna ügyes keze!), szakadt, kopott, de tiszta és kényelmes ruhában, illatosan ülök a félhomályos szobában.

Sorban érkeznek a vendégek, de nem komor és ünnepélyes apostolok ám, nem bizony! Lenge ruhás, mosolygó nők, és többen is vannak, mint tizenketten.

Körben a székek [a kedvenceim...pedig Dr. Thonet még majdnem ezer-kilencszáz év múlva fogja csak feltalálni őket...] lassan megtelnek, de senki sem szól. Mármint hozzám! Egymással mind beszélgetnek, egymáshoz hajolnak, összesúgnak, ölelkeznek, évődnek, mosolyognak és szörnyülködnek. De egy kukkot sem értek abból, amit mondanak.

Azután megjelenik Apám. Feleségei - egyik, ugye Mária, az Anyám... -, szeretői, nők, barátnők, ismerősök kísérik. Elég komor az arcuk. Az Apámé nem, inkább olyan zavartnak tűnik. De cserébe legalább értem amit mond. Elég halkan beszél, a szakálla, ami hosszabbra van hagyva, mint szokott (már-már kimondottan biblikus, prófétai hosszúságú...) néha csiklandozza a fülemet. Ezért az elején még bambán mosolygok...

"Na most tulajdonképpen ez elég ciki nekem... Arról van szó, hogy Pilátus fülébe jutott, amit a nőkről, a szerelemről és a házasságról, meg a paráznaságról prédikáltál. Persze, egyből elítélt, tárgyalás nélkül. Én próbáltam érvelni, de hát tudod, milyen! Hiába jövök neki Füst Milánnal, meg Csáth Gézával... Bunkó, na! Mindegy... Annyit elértem, hogy ők legyenek a végső bíráid. ... A büntetésed persze adott. Fel fognak szegezni a keresztre...ők most csak azért gyűltek itt össze, hogy szavazzanak: a csuklóidnál, vagy a heréidnél verjék beléd a szögeket..."

És itt szerencsére felébredtem.
Apa, bazdmeg: muszáj volt neked erről a prosztata-dologról ilyen részletesen mesélned...?!