Maxina arról beszélt ár hete, nagyjából akkortájt, amikor lendületet vett a külön függőblogolásához, itt hagyva a kevésbé érdekes szerzőt (azaz Max-ot) a közösblogban egyedül, szóval arról beszélt, hogy mennyire fontos és mennyit számít a világ. Nem volt túl "kegyes" - nem szokása, teszem hozzá:szerencsére! -, ellenben nagyon is direkt és egyenes. valahogy így: "A világ alapvetően szarik rád. Ezen vagy túllépsz, vagy küzdesz vele életed végéig, hiába."

Ugye mondanom sem kell, én eddig nagy küzdő voltam. Persze az esetek döntő többségében (nagyjából úgy 100%-ában) hiába. Mostanában, az egyedül-magamnak blogolás és a függésnek számító levelezések, chatelések hiányában kezdek rájönni, mennyire igaza volt Maxinának. És ezzel párhuzamosan veszem észre, mennyi mindent rejt a világ. Igen, AZ a világ, ami úgy egyébként "szarik rád". És igen: ez ugyanaz a világ, ami

- szarik mindenki és bárki másra is,

- nem csak és kizárólag meghódítandó puncikból áll,

- tartalmaz engem magamat, sőt, kettőnket is.

Józanodom. Valahogyan úgy, ahogyan a függésből kászálódom kifelé: fokozatosan tisztulva, előbb csak támolyogva, aztán téblábolva, később lépegetve, majd végül (reményeim szerint) erőteljesen haladva az ösvényen.