(avagy előjáték egy újabb nagy önvallomáshoz)

Mivel Max, az igazi - de még egy szimpla magyar hangja is olyan kemény faszagyerek, hogy szóba sem jöhet náluk semmilyen lírázás, elérzékenyülés, holmi filozofikus és/vagy érzelmi, mentális vagy pláne lélektani elemzéseken alapuló kisasszonyos nyafogás, ezért hát az efféle írások helye itt volt és itt lesz a jövőben is.

Miközben cizellálok magamban, frusztrációk, szorongások, örömök és kételyek okát, magyarázatát és a rajtuk való uralkodás kulcsát keresgélve, azért van időm belemélyedni amerikai druszám, Alex Portnoy életébe. És bizony mondom néktek, számtalanszor előfordul, hogy az ember (vagy én) hidegrázós borzongással fedezi fel, akár ismét és sokadszorra, hogy más valaki, más helyen, más korban, mégis mennyire hasonlóan él meg, fedez fel bizonyos láthatatlan sebeket és hegeket önmagában. És mennyire hasonló a kétségbeesés, hasonló a vágy a változásra. Csak a tuti recept az, ami nincs leírva sehol, és nem is létezik. Mindenki magának - éppen mint a maszturbálás esetében*.

Veszem tehát a fáradságot, és bemásolok pár sort Alex Portnoy terápiás önvallomásából. A fejezet címe, ahonnan a mai Ige hallatik, így szól:

A megalázás és megalázkodás mint a nemiség domináns megnyilvánulása

...

a teljesen normális szerelmi attitűdhöz (ez a "teljesen normális" is megérdemelne egy alapos jelentéstani elemzést, de menjünk tovább...), írja Freud, az szükséges, hogy egybefonódjék a két érzésáramlat: a gyöngéd érzelmek, meg az érzékiség.Ámde sajnálatos módon ez néha nem történik meg. Az ilyen férfiakban, ha szeretnek, meghal a vágy, ha meg vágyakoznak, meghal a szeretet.

Kérdés: magamat is a széttördelt sokaság tagjai közé kell sorolnom?...

...mit gondol, Doki? Vajon ilyen keserves korlátok határolják be választásomat?Igaz volna, hogy nálam az érzékiség csak akkor érvényesül szabadon, ha szexuális vonzalmam tárgya megfelel a megalázottság ismérveinek?

...

A régi nóta, kicsit más köntösben. Mélytorkoztathatja-e hányásig az ő nagy, igazi és egyetlen Szerelmét az ember (vagy én)? És ha megtette, nem érzi-e mocskos állatnak magát, aki nem érdemel nemhogy ilyen nőt, de semmilyet sem? És ha nem teszi meg, vajon hogyan védekezik - ha lehetséges egyáltalán védekezni... - azzal az állítással szemben, miszerint "nem is szeretsz engem igazából, nem is vágysz te rám, avagy nem is rám vágysz te valójában...?

Gyötrő kérdések. Olyanok, amelyekkel nem szívesen foglalkozik az ember (vagy én), legalábbis ha örökre Max, vagy a magyar hangja akar maradni. Én azonban - isten látja lelkemet most is, miközben ezt az újabb virtuális coming out-ot írom - szeretnék összefésülődni (B., a terapeuta), férfivé válni (Dr. Csernus), élni. Szeretni és szeretve lenni. Mégpedig anélkül, hogy akár nekem, akár az én Szerelmemnek le kellene mondania a bő nyállal való mélytorkozásról. Vagy arról, amit a legjobban szeret...

Mára ennyi. Holnap, vagy mire kellően kicizellálódik, majd jön a saját élmény, a saját félelem, a saját vágy és a saját ötlet, saját úttal. Mert ez is olyan, mint a maszturbálás (ld. fentebb): mindenkinek magának kell a legjobban tudnia & csinálnia.

* tegnapelőtt volt a maszturbálás világnapja, remélem mindahányan odafigyeltetek! Helyes... Hiszen a jó W. A. is megmondta már, évtizedekkel ezelőtt: "Nem is értem, mi baja egyeseknek a maszturbálással?! Végtére is igazán remek dolog: szex azzal, akit a legjobban szeretek!"