A petting fontos, a petting jó, a petting biztonságos. Max, aki fejében külön listát vezet a koitusz nélküli esetekről, alapvetően meg van békélve a pettinggel. Ami viszont az áttételes jelentést illeti: a petting jelen blogban az előjáték után, de még a koitusz előtt következik, amolyan "utolsó, még biztonságos pont a szexben" pozícióban.
Pettingtől még senki nem esett teherbe, ugyanakkor az orgazmus elérésére tökéletesen alkalmas. Másodlagos jelentésében: ha idáig olvasva felmerül valamilyen borzongás attól, ami esetleg (nem: bizonyosan...) a kedves olvasóra vár, lehetőség van csendesen, belülről megbotránkozva visszavonulni.
A pettingnek Max esetében nem része az orális szex, sem a kölcsönös, sem az egyik fél által nyújtott fajtája. Azért fontos ezt megjegyezni, mert a saját petting definíció segíthet megérteni dolgokat, amikről írok - és dolgokat, amelyekről figyelmeztetőleg szólok, már most. Tehát: pettingnek minősül minden olyan tevékenység, amikor mindkét fél képes a verbális kommunikációra, anélkül, hogy a szexuális örömszerzésben szünetet kellene tartania.
Itt, a blogon a petting az a határvonal, ahol én még el tudom mondani, címszavakban legalább, hogy mik következhetnek, az olvasó meg eldöntheti, hogy halad tovább, avagy távozik. És ha marad, vállalja az esetleges teherbeesés következményeit.
A való életben így néz ki a dolog: miközben simogatok, ujjazok, nyelvvel, kézzel-lábbal és minden létező szervemmel cirógatom a pettingpartner minden elképzelhető, szóba jöhető, megszokott és kevésbé megszokott szervét, természetesen beszélek. Van, amikor a múltról, élmények felidézésével segítve az izgalom fokozását: "Ez az, finom vagy, kedvesem... Érzed, milyen kőkemény lett a faszom? Utoljára akkor éreztem magam ilyen ellentmondást nem tűrően férfiasnak, amikor ott a vonaton szopattam azt a félrészeg kalauznőt, és menetrend szerint még szűk négy percem volt, hogy a szájába élvezzek a következő megállóhely előtt..."
Van, amikor egyszerűen a jelenről ("Mmmmm, imádom, ahogyan bugyborékol az a forró, lucskos kis pinád ujjazás közben. Húzd fel a térded, és engedd el magad..."
És van, amikor a jövőt vetítem előre, öngerjesztő spirált képezve a nedvesítő-keményítő szavakból: "Nézze, édeske, ne higgye azt, hogy nem érzem, mennyire vágyik arra, hogy kilépjen abból a kisnadrágból, és a lábait a nyakamba téve, az ülést hátradöntve kinyalassa magát úgy, ahogy eddig még soha. Tudom - de megvárom, amíg legyőzi a szende kislányt magában, és habár halkan, rekedtes hangon, de igenis jól hallhatóan maga mondja ki, mit szeretne. Addig várok, simogatom a húsos pináját így bugyogón keresztül, és csak azért is bent tartom előváladéktól iszamos farkamat a nadrágomban, amíg maga ki nem kéri magának..."
A petting tehát izgató, verbálisan, ezáltal agyilag. És egyben veszélytelen, mert bármikor befejezhető. Az én itteni pettingem közben ezt tudom a kedves olvasó fülébe suttogni*:
Gyere, dőlj ide mellém, és lazulj el. Szeretnéd, hogy meséljek magamról, igaz? Jól van, te akartad: akkor most sikamlós simogatások és apró, finom vagy erőteljes érintések közé szőve elmondok néhány dolgot, tabuk és gátlások nélkül. Megtudhatod, hogyan kezdődött, kiskamasz koromban minden, hallhatsz majd majdnem létrejött vérfertőző kapcsolatról, diákcsínynek induló, anatómia-szakkörnek álcázott orgiáról, plátói és már-nem-egészen plátói tanuló-tanárnő kapcsolatokról, forgatókönyvekről és forgatásokról, extrém és bizarr versenyekről és versenyzőkről, a törvények határán járó perverzitásokról, mára már elévült mutogatós játékokról, közszeméremsértésekről és nemi erőszak kísérletekről, emberbaráti jósággal álcázott lányvadászatokról, fétisekről és perverziókról, játékokról és kiszolgáltatott játszótársakról, kukkolásról, magánlaksértésről, munkahelyi szexről, zsarolásról, fél-passzív leskelődésről, mocskos fantáziák beteljesítéséről, részeg tántorgásokról a pedofília és a szadizmus szakadékának szélén... egyszóval sok mindentől, amik elolvasva, elképzelve nem mondanak többet, mint mondjuk a Tizenegyezer vessző, az O története, vagy éppen M. deSade élvezetes emlékiratai. Átélve azonban - különösen jelen helyzetemben, életem delén, kihívások után és előtt, visszatekintve arra, aminek a romjaira a remélhetőleg boldog, egészséges és törvényes jövőmet építeném: így bizony néhol dermesztő, néhol borzongató a kép. Egy dolog bizonyos: amikor mindezt leírom, ugyanaz a bizsergés fut át rajtam újra és újra, mint az egyes szituációk közben. És izgalomba jövök, mint akkor. Ami más, az az újraélés kontrollja. Felnőtt, tapasztalt, intelligens emberként tudnom kell megállni és megálljt parancsolni a pusztító, vad, határokat nem ismerő, nem tisztelő Állatnak, aki bennem lakik, és aki csak a hívójelre vár.
Ez volt hát a petting. Ami ezután jön, az már az Aktus. Minden borzongás, minden ellenkezés hiába: ha az ember (én, vagy te, kedves olvasó) levetette az alsóneműjét, és eljutott arra a pontra, ahol az ösztön-én erősebb a felettes énnél, csak egyet tehet: úgy csinálja, hogy a lehető legjobb legyen, neki és, és annak(azoknak) is, aki részt vesz ebben a kalandban.
Ha tetszett, és erősnek érzed magad, akkor orgazmusra fel! És a védekezést, a biztonságot felejtsd el. A cenzúra, a körülírás olyan, mint a kondom. Gumit csak a beszari, óvatos duhajok húznak a faszukra.
* már amennyiben a kedves olvasó nő, és fogékony a virtuális suttogásra. Ha férfi, akkor csak olvasson, és értékeljen szikáran és racionálisan...
