Kicsit Borgés Körkörös romokjára emlékeztethet ez a bejegyzés, ami egy hálószobatitok kapcsán íródik, mely poszt egy hozzászóláshoz kapcsolódik, mely hozzászólás kiváltója egy férjcserélős blogposzt. Ennyit az irodalomról, összefüggésekről, titkokról, jelekről, egybeesésekről és a "minden mindennel összefügg" misztikumáról. Esetleg a pillangó szárnyáról - mely kínai pillangó szárnyverdesésével hurrikánt okoz Kansasban, ugyebár... (miközben kalandozok elfelé a körkörös romok között, és máris a pinánál járok, ha már pillangós, ugye... de elég legyen már, tovább a fontosra!)
Elolvasva a fentieket, átgondolva sok mindent, kiegészítő és személyes jelleggel néhány szó kikívánkozik belőlem. Egyik része a cinkos bólogatás, a deja vu, a jé, hát ezt az érzést én ismerem fílingje. Az idegen érintés, a nem jobb, csak más kifinomult meghatározásai tetszenek, ahogyan tetszik W.H. úr magabiztos tudása a kívülálló és a MI kapcsán. MI MI vagyunk, ezen kívül senki nem jöhet a képbe, legalábbis komoly szerepet nem kaphat kettejük "házasélet" nevű drámájában. Max persze kicsit drasztikusabb, és ha már testiség, meg szex, akkor bizony felemlegeti a tényszerű, látható & tapintható különbséget is. Ami úgy néz ki minálunk, hogy Szerelmemtől elemelkedve (bizonyos emelkedett pillanatokban...) megállok, és verbálisan közlöm, amit mindketten látunk, érzünk. Hogy egyrészt az én átlagos farkam hol fél, hol egy egész centiméterrel hosszabb, mint úgy általában szokott, másrészt amikor hörögve hozzáveregetem Maxina valamilyen testrészéhez, bizony majdhogynem fájdalmat okozva tud ütni, kevély keménységében, harmadrészt pedig oldalra fordulva, gerincemet függőleges helyzetbe állítva igenis visszaterelem ezekben a pillanatokban az időt, személyes fasz-mutatós órámon a kamaszkori fél kettőig... néha egy óráig is...
Ami ezek után következik, az amolyan átmenet, afféle értem is, meg nem is, hiszem is, meg nem is, egyet is értek vele, meg nem is téma. Természetesen a farokméret, és annak jelentősége... mi más? Külön posztot érdemelne a téma, nem is egyet. És nem is csak egy oldalról való bemutatást: én bizony megosztanám a világgal párom véleményét is, no és minden olyan női véleményt, amelyik különbözik a mindenhol fellelhető két sablontól. Melyek, ugyebár így hangzanak: Igenis fontos a méret!, valamint Nem a méret a fontos...
Beszélnék én itt és most hitről, vallásról, cselekvésről és gondolatról, vétekről, bűnről és megbocsájtásról. Arról, hogy hogyan lopta el a vallás a (férfi)embertől a villendorfi Vénuszt, a vérségi kötelékekkel át- meg átszőtt biztonságos és meleg hordát, a pénisz-szobrocskáinkat és a tavaszi termékenységünnepeinket, a bacchanáliákat és az orgiákat - és kényszerítette ránk "cserébe" szerencsétlen Szűz Máriát, a cölibátust, a behatárolható családot, mint egyetlen elfogadható intézményt, persze szigorúan csak a nagy kezdőbetűs Isten, és a hasonlóan nagy kezdőbetűs, de tartalmában tisztázatlan Haza után...
Idő, hely és egyebek miatt azonban ugorjunk, és hadd mondjam el azt, amit bennem elindított az egész polémia. És amivel kívülről nézve valószínűleg nehéz, talán lehetetlen is lesz azonosulni. És nem is feltétlenül csak a pult innenső oldalán állóknak, nekünk, akarva-akaratlan, de efféle helyzetekben szinte mindig megmérettetett férfiaknak, de a nőknek is.
Ez az aspektus pedig minden fent már említett fogalom, jó és rossz dolog közös eredője és mozgatója. Igen: a szeretet. Az a valami, ami a szerelemnél, az elkötelezettségnél, a megszokásnál, a valóra vált álomnál és vágynál, a boldogulásnál, a kényelemnél, a békénél, és minden hasonló, többé-kevésbé magyarázható, némelykor mérhető, leírható, máskor elementáris, elragadó, elsöprő és ellenállhatatlan érzésnél is másabb, több. Ami igazán emberi, emberibb, mint a gondolkodás, az idő, különösen a jövő érzékelése, a következmény fogalmának ismerete. Szerintem, teszem hozzá rögtön, mintha előre félnék az olvasók példás "megmondásaitól", miszerint a szeretet más, félreértem, összekeverem, degradálom a fogalmat... És egyáltalán: hogyan jöhet a szeretet ide, a két-pasi-egy-nő-szex témához?! És ha már jön, mert én idekeverem, vajon nem vicces és hiteltelen az, hogy éppen egy olyan ember boronálná össze a szeretetet és a szexualitást, aki több, mint három évtizede ezeknek a fogalmaknak a szétválasztásától, az ebből eredő konfliktusoktól és a napi létezés súlyos, ambivalenciákkal terhelt mindennapjaitól szenved?
Lehetséges. Ámde amit mondanék, swifti szerény hozzászólásként, nagyon csendes, talán nem is igazi "vitaindítóként", az pusztán annyi: a szeretet felül áll minden faragott oltárképen, felül az emberi, írott és íratlan törvényeken, felül a (bármilyen) egyház által meghatározott parancsolatokon. Felül megszokáson, erkölcsön, tabun és szokásjogon. Mindezek nem karcolják meg jobban az emberben meglévő szeretet-érzést, mint az akár damaszkuszi acélból készült penge karcolja a tiszta gyémántot. Mert a szeretet mindezektől független, belülről jövő, határolhatatlan, adagolhatatlan, racionalizálhatatlan és kifogyhatatlan ős-valami. Nem mérlegel, nem gondolkodik, nem fáj, nem kérdez. Legfeljebb egy kérdést tűr meg, amennyiben egy másik emberről és a vele való szeretet-érzésről kérdezzük. Ez pedig annyi csak: jó-e neki az, ami az én szeretetem? Jobb-e az élete, attól, hogy szeretem, és ahogyan szeretem?
Nem tudom, érthető-e, követhető-e, és leginkább elfogadható-e a gondolatmenet. Bízom benne, hogy igen. Vagy ha elsőre nem is lesz tiszta, kanti logikájú szilárd és kikerülhetetlen axióma, de legalább bizonyos kérdéseket felvet majd belül mindenkiben, aki olvassa. (azon az evidens kérdésen felül, persze, hogy aki mindezt leírta, az vajon nooormális egyáltalán???).
És ha így van, így lesz, már megérte.
Köszönöm, hogy átgondoljátok. Akár azelőtt, akár azután, de akár éppen aközben is, hogy párotokkal kettesben, másik férfival/nővel hármasban, négyesben, ötösben, akárhogyan is, de örömöt szereztek magatoknak és másoknak.
ui: kurva büszke vagyok ám magamra, hogy ennyi sok írás közben végül sikerült elkerülnöm a magasztos szó használatát... ezért szerintem valami extra kényeztetést kellene kapjak az én drágámtól, hamarosan!
