Előbbi, mint tudjuk Nem szép ember, de gavallér! Max pedig... nos, vele kapcsolatban talán ez lehetne a legpontosabb meghatározás: Max nem szép ember, de törekszik rá, hogy "emlékezeteset" alkosson!  Természetesen nemcsak a nőkkel való kapcsolatára, egészen pontosan baszásainak minőségére vonatkozik a fenti állítás. De azért itt és most főként arra. Az életben történő egyéb anomáliákat majd máshol, máskor.

Maxina néhány nappal ezelőtti sokkoló felismerés-cunamija ültette el a bogarat a fülembe. A nőkhöz való viszonyomról folyt a diskurzus - no meg ezzel párhuzamosan az élethez való hozzáállásomról, belátásról, menekülésről, mércék le- és felrakosgatásáról, alapos előkészületek vs. állandó halogatás témakörben. Ami a nőket illeti, én szolidan és türelmesen kitartottam az álláspontom mellett, miszerint soha nem ígértem semmi olyat senkinek, amiben csalódni lehetett volna, és valóban törekedtem adni, nyíltan és mélyen. Sokat... de legalábbis ami a csövön kifért, annyit feltétlenül. És - egy szerencsétlen kivételtől eltekintve - mindezt közös örömforrásként használva.

Hogy ez nem (volt) más, mint a női nem iránti gyűlölet/félelem/irigység vagy valami hasonló borzadályos dolog kompenzálása? Hm. Elgondolkodtam, mondhatni rákészültem a vezeklésre és a bűnbánatra, de nem sikerül gyónnom és megkönnyebülnöm, azóta sem.

Van tehát egy újabb nyitott kérdésem. Forgathatom a szívemben-lelkemben-agyamban, a többiek mellett most már ezt is. Ha pedig elérek valahová a feldolgozásban, természetesen megosztom mindenkivel, milyen is Max igazából. Azon kívül, hogy olyan, amilyen. Idegesítő, erőszakos, passzív-agresszív, érzéketlen geci. Egyfelől. Közben meg egyszerre kedves, jóra törekvő, szenvedélyes, önmarcangoló és alkotni, javítani, teremteni, azaz élni és szeretni vágyó férfi(jelölt) másfelől.

Aki nemrégen elhatározta, hogy inkább nevetni és jólérezni fog a jövőben, a befelé fordulós szakaszaiban éppúgy, mint a közös létezések idején. A hétvégén el is kezdtem, és állítólag "jól ment". Én is így gondolom.