- avagy Max belecsöppen élete első, véletlenszerű négyesébe, mint Pilátus a krédóba. Na jó, szerencsétlen gyenge jellemű helytartóval ellentétben Maxot nem gyötörte lelkiismerete a történtek után. Sőt...

Mivel a történet "életem elsője" a maga kategóriájában, és éppen ezért több a körítés, előzmény és elmélkedés, mint szokott - no és mert Maxinának valószínűleg igaza volt tegnap, mikor azt mondta: "És egyben posztolod? Nem lesz az túl hosszú úgy?" - mától pár napon át bekezdésenként kerül ki az első többes élmény. És így legalább időm is marad a minap beígért tartalmas posztok "cizellálására" is. 

Mire nem jó egy átlagos farok?!

(1.)

Ez a történet 2006 nyarán esett meg, közel egy évvel Max megszületése előtt. Úgy ültem azon a meleg nyári szombat délutánon a Szörcsölősben én, aki akkor voltam, mint egy törött szárnyú sas, akit gyógyultnak nyilvánítottak és ezért visszaeresztettek a természetbe, megajándékozva ugyan a szabadsággal – de megfosztva egyúttal a kudarcos vadászatot kompenzáló napi biztos tápláléktól is. Mert a tavaszi nagy beszélgetéstől az előző hétvégéig, feleségem fizikai elköltözéséig gyakorolhattam ugyan a vadászatot, a nő-szerzés régen nem kóstolt ízét, izgalmát, mégis, az esetleges kudarcot követő szükség esetén minden éjjel ott volt a lehetőség a már nem hitvesi, ámde kellő rutinnal másodpercek alatt felforrósítható közös ágyban, hogy immáron tét és stressz nélküli, jóféle kefélésekkel csillapíthassam saját és ex-párom izgalmi állapotát.

És bizony volt alkalom, amikor nemcsak lehetőség, de kimondott, szóban is megfogalmazott igény merült fel efféle malackodásra. Késő van már, apa, hagyd abba a csetelést. Inkább bújj be mellém, és nézd meg, mim van nekem itt, csak neked, csak most, élőben! Amikor egy felajzott férfi efféléket hall a nőtől, akinek másfél évtized alatt minden porcikáját megismerte, használta és általában élvezte is – bizony nehezen mond le egy újabb, lehet, hogy soha többé nem érezhető varázslatos menetről. Vagy ha nem is lesz varázslatos az aktus, de feltétlenül kielégítő és spermacsapoló, férfiúság-nyugtató, mint volt annyiszor korábban is. Hiba lenne ezt nem kihasználni, nem így van, férfitársaim? Na ugye…

Néhány napja azonban ennek az idillnek vége szakadt tehát. Azóta egy suta kurvázás és egy még sutábbra sikeredett baráti gesztus volt mindössze a szexuális élményeim listáján, amiben rajtam kívül másik szereplő is részt vett. Nem túl sok, és pláne nem túl színvonalas magánélet, főképpen egy  olyan férfi számára, aki nem túl régen döbbent rá, mekkora jelentősége is van a szexnek az ő kis életében. Ha tekintetbe vesszük, hogy a fekete öves alkoholista barátom, Zoli által abszolút baráti jóindulatból prezentált „egyedülálló, dugható csajszi” minden kedvessége, szellemi értéke és érzelmi finomsága dacára a „sajnos baszhatatlan” kategóriába tartozott, leginkább a jó félmázsányi túlsúlya miatt, megállapíthatjuk, hogy meglehetősen kiéhezetten szopogathattam viceházmesteremet a délutáni világbajnoki közvetítésre várva.