T. barátommal ülünk a romkocsmában, és miközben búsongunk, ahogy kell (bár kettőnk közül csak nekem van használhatatlan bölcsészdiplomám...), és tervezgetjük az ő menekülését Délre, az én lassan elkerülhetetlennek tűnő menekülésemet Nyugatra, és leginkább a világ dolgainak állását, főleg gazdasági-pénzügyi szemmel... egyszer csak valahogy persze a magánéletre, párkapcsolatra kerül a szó, mint oly sokszor az utóbbi pár évben.
Rám néz ez a nálam évekkel idősebb ember, és azt kéri, hogy ugyan magyarázzam már el neki saját nagybátyja mondatait. Mivel, azt mondja Egy: a nagybácsira leginkább én hasonlítok kettőnk közül, legalábbis a pina feltétlen szeretete és életkortól függetlenül aktív hajszolása okán, valamint Kettő: a nagybácsi is bölcsész, amolyan  író-féleség, hasonlatosan hozzám, a humanista fasz-hoz (copyright ugyanő, egy korábbi beszélgetésünk során).

- Mit jelentsen az, hogy "amikor elmúlik a baszás"?

Nagyot szívok a magam-sodorta kapadohányból, húzok egyet a viceházmesteremből - ez arra elég, hogy legalább azt kitaláljam, honnan, merről induljak neki a "magyarázatnak". A testiség, a nemiség kívánása, szeretete, a függés (fizikailag vagy akár csak virtuálisan is a Nő-től, netán a pótlékoktól és kiegészítőktől, úgymint erotikus levelezések, pornó nézése, olvasása, írása...), az állandó önigazolási kényszer, hogy jó faszú macsók vagyunk, akiért általában is döglenek a nők, és akikkel imádnak baszni: ezek mind evidenciák. Mármint a nagybácsinak és nekem. Miközben felfoghatatlan és értelmezhetetlen dolgok T.-nek. Vagy éppen Maxinának. Eszembe jut egy ősrégi grafitti a Rudas fürdővel szembeni mellvéden: Magyarázd el egy pontnak, hogy mi az a "gömb"! 

Sóhajtok, és ha van ilyen, akkor verbálisan legyintek. Mert ugyan hogyan, miképpen mondjam el, mi a különbség az ejakuláció és a valódi orgazmus között? Mi a különbség a megfelelő elvonatkoztatással rongyosra (vagy: spriccelősre, vörösre, sikítósra, rojtosra - válassz ízlés szerint) baszott picsa és egy meghitt dugás, egy szeretetteljes kefélés, vagy egy intim kúrás között? Azután meg, ha mindezeken túl is lennénk valahogyan, túl a rózsaszín köd fogalmának meghatározásán, valahol fél-háromnegyed úton a szerelem mibenléte felé, még akkor is: egy szót sem ejtettünk a lényegről. Ami ott van a testiség 1/3-a mellet: a szellemiek és az érzelmek. Az élés (das leben) gyötrelmes-gyönyörűséges mindennapjai. Közte jó napokkal és szar napokkal. Egész napos jó érzésekkel, akár agyi, akár ágyi orgazmusokkal. És sötét, kétséges, sírnivaló és fagyos hétköznapokkal - amelyek végén eljöhet az összebújás, és egy megmagyarázhatatlan pillanatban a síró-nevető felismerés: szeretjük egymást, és ez sosem múlik el. Ellentétben a "baszással".

Nem hittem ott és akkor sem, hogy érthető és világos voltam. Nem hiszem most sem. és vagyok annyira pesszimista, hogy nem is hihetem azt: valaha is el tudom mindezt magyarázni, Bárkinek, de legalább Annak, Aki...

MindEgy. Végtére is inkább csak érezni kell(ene) az egészet. És szem előtt tartani, minden szar pillanatban, de a jókban is, ugyanúgy.

ps: a nagybácsinak négy felesége, háromtól négy (saját és nevelt) gyermeke van, így a nyolcvan felé közeledve. Hozzá képest én még "sehol sem vagyok". Egy valami azonban bizonyos: értjük, értenénk egymást, ha vele ülnék a kocsma asztalánál. És egyformán örülnénk és sajnálkoznánk magunkon, amiért ilyenek vagyunk.