Napi szent & szexies evangéliumomat olvasom éppen. Ezt itt: http://velvet.hu/szex/2012/11/22/ot_ok_ami_miatt_a_ferfiak_felnek_az_elso_ejszakatol/

Hümmögök, bólogatok, néha bele is borzongok az ismerősség érzésébe. Igen, ez így volt, meg ez is, erről már nem is beszélve! Aztán hirtelen belém hasít a felismerés: mennyi minden maradt meg ezek közül a félelmek, frusztrációk és zavaró gondolatok közül. És mennyi halványul csak nagyon lassan, az idő múlásával. És ha halványul is: sokszor egy pillanat, egy (legtöbbször félreértett!) mondat vagy gesztus is elég, hogy újra régi fényében ragyogjon. Pedig hol van már az első éjszaka, hol? A napokban csendes évfordulóhoz érkezünk, amely első év alatt ha nem is 365, de azért száznál jóval több éjszaka, meg jó pár nappal élménye van a hátunk mögött. És mégis: néha úgy érzem, ott tartok az önértékeléssel és a bajaimmal, mint az első alkalmakkor.

Szóval: vajon meddig tarthat az első éjszaka?

Harminc valahány év múlva szeretnék nevetve beszélni arról, hogy Emlékszel, az első évben, vagy években mennyi bajunk volt a testi szerelemmel, és az önértékelésünkkel? És szeretnék felszabadultan, bölcs (ámde kanos!) öregemberként jókat nevetni mindezen. Mert manapság még a nagyon tiszta, megkönnyebbült és intim pillanataimban is csak amolyan finom, belső kuncogásig bírok eljutni.