Sőt (egy nickem a sok közül) Kannibál Lektor szinte őrjöng, és legszívesebben megenné a "kedves" szerzőket. Mert Maxina csajos kimenőn, így hát olvasgatok, egymagamban. Tizennyolc plusz-os blogokat, nyilván. Vannak kedvenceim, van, amiket néha átfutok, és vannak újak is. Engem a történetírós blog érdekel. Van lapos és izgalmas, személyes és korrekt, hatásvadász és gyerekes (na jó, kamaszos...), van igényes, vagy legalább törekvő, és bájosan dilettáns. Kinek mi tetszik. Nekem szinte minden, legalább egy olvasás erejéig. Nem zavar, ha akár már két sorából is kiviláglik: a szerző és a szereplő még csak nem is hasonlítanak egymásra, vagy csak annyira, mint a történetek a megtörtént eseményekre. Ha egy bombázó nő élményeit írja egy pattanásos kamasz, ha egy tinilányka önmagára eszmélését mutatja be egy ötvenes, ősz-pocakos perverz, vagy éppen a csak belül megélt bi- vagy homoerotikus fantáziáit villantja a valóságban sokgyermekes mintacsaládfő-macsó: ez mind ehető, és a leggyakrabban élvezhető is.

Egy dolog van, amitől szinte mindig kikészülök. És az a "puncizás". Mindegy, hogy mi a leírt történet témája, milyen a stílusa, mifélék a szereplők... egyszerűen nem tudok elfogadható indokot mondani, amiért ezt a szót háromnál többször le bírnám írni egy oldalon. Akkor is leginkább játékból, vagy a jellemábrázolás mián, egy-egy pirulósabb, prűdebb, netán műveletlenebb szereplő szájába adva, párbeszédként. De a punci állandó, konzekvens és teljesen idióta használata a hideglelős halálba tud kergetni.

Kérem szépen! Ha nincsen fantázia, nincsen szókincs, nincsen lelemény - de még net sincs, guglival és egy kibaszott szinonima-szótárral - akkor írjunk egyszerűen pinát. És kész. Nem lesz sokkal rosszabb az írás, ezt garantálom.

Sőt. Egyszer játékból kipróbáltam, hogy egy saját történet megírása után minden helyen, ahol szerepelt a "női nemi szerv", ott kicseréltem az eredetileg leírt kifejezést erre a szókapcsolatra. És nem álltam meg: ezután eljátszottam azzal, hogy tovább cseréltem, kedvenc szavaimmal. Minden előforduláskor ugyanaz a szó, bubától vagináig. Vicces, szórakoztató, néhol kifejezetten izgató volt, ahogyan a stílusok keveredtek. Nekem tetszett, és szerintem minden, egészséges fantáziával, hallással és ésszel megáldott embernek tetszene az efféle. 

Ja: természetesen a punci-t kihagytam a fenti játékból. Nem hiányzott...