Az ember mélyen van, bizonyos szempontból nézve. Sőt: szempontokból, így, többes számban. A megélhetés, a létbiztonság, az egészség, a jövő, a munka, az alkotás, a gyerekek...És ha ez nem elég, még rakhat magára extra terheket is: ott az impotencia, a korai magömlés, a látencia a homo- és/vagy biszexualitás témájában. És akkor még nem is szóltunk a lényegről: a hasadtnak tűnő személyiségek funkció-elméletéről, és a megoldás, az "összefésülés" nehézségéről. Arról a félelemről, hogy dolgozni kell magamon, hogy figyelni kell a tetteimre, szavaimra, mert túl sokszor félreérthetőek, túl sokszor bántóak, céltalanok vagy éppen öncélúak. Vagyis sokkal többször, mint az egy normális (az milyen lehet?) párkapcsolatban elfogadhatóak. És végezetül, last, but not least ahogyan a művelt trójaiak mondják, ott van a kétség, hogy meg tud-e maradni az összefésült, komplex személyiség olyannak, aki szeret és aki szerethető?
Rettenet. Csoda, ha feláll az ember farka, ilyen egérfogóban, nem igaz?
És erre mi történik ma délben? Feláll, bizony, nagyon!
Technikailag pedig nem volna indokolt. Ma nincsen pornó nézés. Nem voltak meg a kedvenc blogokban kiadagolt vörös és/vagy nem vörös pinák, csöcsök, bármik. A virtuális ujjazás is elmaradt, nem is feltétlenül alany, sokkal inkább kedv hiányában. Helyettük voltak nagyon prózai történések, nagyjából a Maslow-piramis alsóbb régiójából valók. Finom kávé, amit Maxina készített, még reggel. Ebéd, nyugalomban, érdekes cikkeket olvasgatva közben. Szarás, amit bármilyen bizarrnak tűnhet említeni, mégis alapvető fontosságú esemény. Egy jó zuhany, forró és langyos, váltakozva. És aztán egy cigi, saját sodrásból, az erkélyen...
Nem tudom a magyarázatot. Persze, érdekel, nagyon is - de egyelőre örülök, hogy így van. Hogy azt érzem: boldog vagyok. Nem elégedett, nem kielégült, nem nyugodt - hanem boldog. Olyan, amilyennek szeretném tudni magamat és magunkat, amilyen sűrűn csak lehetséges.
Várom, hogy Maxina hazaérjen, aztán csináljuk a B-betűs dolgainkat.
Bújás, beszélgetés, baszás.
(Esetleg borozás. Forralva, fűszeresen, finoman... ahogyan érintjük egymást mostanában, kézzel és aggyal)