... mert ebben aztán Max Hardcore abszolút profi. Egy kis mézesmáz, egy kis kedvesség, egy pici - vagy több... - nyál, aztán a kellő pillanatban előbújik a vadállat.

Tehát elmondom: az új élethelyzet, időszaki különéléssel és a munkával, tanulással telő napok nem kedveznek az írásnak. Tetőtől talpig földesen, sárosan, komposztosan, tüskéktől összekarcolva, tetanusszal a seggben (az üvegház lefejelése után), hólyagokkal és bőrkeményedésekkel a kezeken, valamint főleg milliónyi megvalósítandó ötlettel egy többszörös lomhalom közepén álldogálva sem a trágár vallomásoknak és fantáziáknak ezen a helyen, sem az önértékelős-haladós önélveboncolásnak, sem a szép(vagy néha csúnya)irodalomnak és a filozófiának amott kevés esélye van.

Így hát kicsit sajnáljatok, kedves olvasók, és közben izguljatok, reménykedjetek és várjatok. Egyszer minden elmúlik, és mint amikor az ember - vagy éppen a vérmes asszonyállat - szorítása enyhül a makk körül, majd szépen, sugárban & ívben tör fel a geciszökőkút, átvitt és valós értelemben egyaránt. Ezt megígérem, Maxságom teljes tudatában, mézesmázosan de éppen olyan komolyan és szigorúan, akár egy pihenő, új kínzásokon és kéjes tortúrákon elmélkedő de Sade.