... hátha az majd segít!

Ez lehetne röviden és velősen az elmúlt huszonnégy óra tanulsága. Kezdődött azzal, hogy a nagy beszélgetésről és a nagy egymásbaolvadásról utólag (mint annyiszor már) kiderült: nem egészen és nem pontosan ugyanazt jelenti mindkettőnknek. Tulajdonképpen megerőszakoltam Maxinát, azt hiszem először úgy, hogy már közben is észrevettem. 

Ezt követte a feszültségekel terhes nap, az esti párkapcsolati csoport-foglalkozásig. Vittük magunkkal a viharfelhőinket - G*** pedig teljesen véletlenül az utolsó tíz percben kilőtt egy ezüst-jodid rakétát, bele egyenest Max gomolyagjába. Nyilvánvalóan és más lehetőség nem lévén azonnal megnyíltam, és előadtam egy két perces monológot, szexuálpszichológia és mentális egység, egészség, teljesség témakörében. Döbbent pillantások és egy csoportvezetői "Köszönjük neked ezt az őszinte kitárulkozást!" lett a jutalmam. Valamint még egy apróság: mivel erős felindultságomban nem igazán szerkesztettem meg beszédem ívét, a felhozott példa sem vol túl érthető és pontos. Nagyjából úgy tűnt, mintha egy heteroszexuális kapcsolatban vergődő férfi lennék, aki évtizedekkel ezelőtt jött rá arrra, hogy valójában homoszexuális. Fasza, szándékolatlan és abszolúte fals coming out lett ez így - amire persze Maxina már csak hazafelé hívta fel a figyelmemet.

(- Te meg miért nem szóltál közbe, hm? Együtt élünk, tudod, hogy nemhogy buzi nem vagyok, de a legnagyobb félelmeim egyike a látens homoszexualitásom... Elmagyarázhattad volna gyorsan, hogy értsék: ez csak egy példa volt!

- Igazából annyira meg voltam döbbenve, hogy szóhoz se' jutottam - mondja a nő erre. Hát, ez akkor a fasza, no.2. érzés. Két hét múlva kell kérnem öt percet kezdés előtt, hogy tisztázzam magam... :-P )

Mindezek után érkeztünk el a konklúzióhoz, lefekvés idejére. Úgy aludtunk el, hogy Maxinának elege van mindenből. Nincsen kommunikáció (mert fárasztja), nincsen szex (mert nem kívánja), nincsen intimitás (mert az becsapós, függés-fokozó érzés volna), nincsen semmi. Még életkedv sincs.

És aztán reggelre kelve elolvashattam, mi az a dolog, ami mégis van. Igen, az, amit hónapokkal ezelőtt belengettem, mint ránk, főleg rá váró szörnyűséget. A Maxina által megénekelt unalom elérkezett.

Anno erre mondtam azt, hogy ha nagyon szeretné, megpróbálok elmenni vele bowlingozni*, és ami tőlem telik, megteszem, hogy jól érezhesse magát. És bármikor megy egyedül, örülni fogok neki. Mert tudom, érzem, hogy egy idő után én önmagamban, lényemben, és az általam biztosítani tudott élményekben már kevés leszek az ő élmény-igényének kielégítésére.

Így állunk tehát. Ismét egy darab válaszút. Hogy is mondta a bölcs láma: válaszd mindig a nehezebb utat. Amennyire ismerem magunkat, azt is fogjuk tenni...

... amikor majd visszatér az életkedv.

* másfél éve ez a szó jött elő és testesíti meg azóta is a szextől független közös társasági program jelenségét. Ahogy a "bográcsozás" a saját szóhasználatunkban egyenlő a más párokkal való barátkozás & négyes szex jelenségével.