5.

Teljesítve az eredeti „megbízatást”, hogy farkam által fokozzuk Szilvi aznapi örömeit, egyfajta nyugalom és elégedettség töltött el. Nem úgy éreztem magam, mint aki jól végezte dolgát – sokkal inkább úgy, mint aki jól kezdte! Ígéretesnek és fényesnek tűnt az előttünk álló idő, az addigra besűrűsödött nyári este zamatos, hársvirágos illata, ami lassú hömpölygéssel öntötte el a bájos kis zuglói lakást, mintha azt üzente volna: „Ez még csak a kezdet, olyan élvezetekben lesz még részed, mint soha!” De legalábbis nagyon régen…

Korábban már emlegetett szerencsém része volt az is, hogy megjárva és megízlelve – ha még csak kis időre is – mindkét vulvát, megállapíthattam: nekem Zsuzsa íze, nedvei és formái jobban bejönnek – így azután semmilyen gátló tényezővel nem kell megküzdenem, sem az esetleges féltékenység, sem a felebaráti tisztesség versus észvesztő kívánás és buja, titkolni való vágyak szintjén. Ezért is esett annyira jól, amikor felbontva egymásba gabalyított élőképünket Laci és Szilvi még percekig egymással volt elfoglalva, utójáték és szerelmes cirógatás ürügyén, hagyva kettőnket Zsuzsával, úgy is, mint eleddig kielégületlen tagjait a csoportunknak, foglalkozzunk csak egymással, csiholjuk önző módon a magunk örömeit. Meg is tettük, lelkesen és határozottan! A néhány percnyi pihenés alatt farkam éppen csak egy keveset veszített keménységéből, amit azután Zsuzsa erőteljes, mégis gyengéd, és egyáltalán nem követelődző, sokkal inkább vágyakozó kézimunkája során másodpercek alatt vissza is nyert. Nem kis szerepe volt ebben az egymás fülébe suttogott mondatoknak. Én bevallottam, hogy lenyűgözött az íze, az illata, és hogy innen addig nem mozdulunk, míg ájulásig nem nyalom őt… miközben ő minden pirulás nélkül közölte, hogy ha akart volna, bármikor képes lett volna elélvezni, amíg alulról nézte, amint a faszom lassú, de megállíthatatlan dugattyúként nyomul az ő kedves barátnőjében. És amiért nem tette, az pusztán annyi: elhatározta és elképzelte magában a közeljövőt, amikor is előbb kőkeményre fog szopni, hogy azután magába igazítva engem meglovagolva élvezzem el rajtam. Rekedtes hangon közöltem vele, hogy bár mindkettőnk elképzelései abszolút helyesen, izgatóak és feltétlenül megélésre valók, mégis, nem szeretném, ha ez a szépen induló este veszekedésbe torkollana, amiért nem tudunk megegyezni abban, melyikünk mikor és hogyan elégíti ki a másikat és önmagát! Javasoltam hát, még mindig fülbe súgva, hogy ha már elég keménynek érzi a kezei között lüktető húst, forduljon szembe velem, üljön bele, és élvezze a lassú ringatózást, és azt, ahogyan kerek segge partjait feszítem, markolom és ringatom őt, karómba húzva. Ráadásul így láthatná barátainkat is mellettünk, elmerülve egymás simogatásában, nyalakodásában.

Megegyeztünk és elhelyezkedtünk ebben a pózban. Kicsi, de formás mellei az arcomat verdesték, miközben lassan hintáztunk a mélyről jövő gyönyör elő-hullámain. Ekkorra Szilviék is magukhoz tértek a szerelmes élvezkedésből. Barátom kényelmesen hátradőlve ölelte nőjét a csípőjénél fogva, eljátszva combjai, segge és dereka nőies hajlataival. A nő eközben kéjesen vonaglott, mint egy, a szorításból szabadulni igyekvő kígyó. Ezzel a mozgással azonban fokozatosan és egyre erőteljesebben küzdötte magát a mi irányunkba is. Nemsokára azt érezhettem, hogy a farkamba ültetett nő mellett egy másiknak a súlyát is érzem magamon. Nem volt elbírhatatlan teher, de azért ahogyan egyre jobban egymásba fonódtak a lányok, ölelkezve és csókolózva, úgy dőltem én is el a kettőjük édes terhe alatt, ülésből félig, majd teljesen fekvésbe. Szilvi és Zsuzsa egyszerre nevettek fel, és játékosan szörnyülködtek, hogy agyonnyomják szegény férfit, aki igencsak megérdemelne ezért valamiféle kárpótlást, kényeztetést. Megadóan hanyatt fordultam hát, és fejemet a kanapé karfájára téve vártam, hogy a lányok elhelyezkedjenek. Kedvenc és jól bejáratott pózuk lehetett ez, mert mindhárman azonnal megtalálták a helyüket. Az én Zsuzsám jobb felől guggolt mellém, baljával kéjesen masszírozva pirosló, éhes pinácskáját a bal kezével, jobbjával a farkamat megragadva, és ápolva zacskómat, amikor Szilvi szopott éppen, és beirányítva a remegő rudat a saját szájába, mikor rajta volt a sor. Szilvi ugyanúgy négykézlábra helyezkedett, mint a kezdetekkor, ám ezúttal két könyökét a lábaim között kitámasztva, mindkét kézzel a farkamat fogva szopott és masszírozott, felkínálva eközben hátsóját szerelmének. Laci pedig élt is az alkalommal, imádott nője mögé térdelve kényeztette, nyalta és falta a csöpögős, kívánós pinát. Ismét beindult a nagy körforgás és az izgalom vibrációja körkörös hullámokban áramlott keresztül rajtunk. Illetve, hogy egészen pontos legyek, csak magamról és a két nőről tudok én nyilatkozni, hiszen a másik férfivel nem voltam és később sem kerültem közvetlen érintkezésbe. Utólag nézve azt hiszem, ezekben a pillanatokban értettem meg és kezdtem is kicsit irigyelni a lányokat. Mert az ő kapcsolatuk és érzéskörük teljes és hibátlan volt, azáltal, hogy egymással is folyamatos és direkt érintkezésben voltak.

A másik érzés, ami ekkortájt kerített hatalmába, az a meglepetés volt. Saját magam sem akartam elhinni, mégis, az elvonatkoztatás olyan szintjére jutottam el a mély érzelmek hiánya és a tét nélküli felfokozott szexuális szabad(os)ság miatt, hogy szinte bizonyos lettem benne, nemhogy korai magömlés nem „fenyeget”, de bizony akár a „végtelenségig” tudom majd spriccelés nélkül játszani a szerepemet, folyamatosan egy ejakuláció előtti bizsergető állapotban lebegve. Ahol még az sem zavart, hogy sanszos volt: a következő futam végén megint egyenlőtlenül fognak eloszlani az orgazmusok négyünk között – és valószínűleg megint esélyem van rá, hogy én húzzam a Fekete Pétert a pakliból. (Ezzel most próbálom szofisztikáltan és humorosan érzékeltetni, milyen érzés is lehet megélni esetenként az ejakuláció nélküli befejezés élményét.)

Ebben a kellemes pozícióban vibráltunk hát hosszú percekig. Az általánosan elfogadott férfiak álma szituáció, ismerős? Az ember semmit nem „csinál”, csak élvezi, ahogy két nő kényezteti egyszerre*. Én természetesen és nagyon is aktívan tettem, ami jól esett. Például ballal finoman, de azért határozottan irányítottam Szilvi fejét, néha gyengéden, néha kicsit határozottabban húzva rá a faszomra, hiszen a mélytorkozás már a Max-előtti időkben is egyike volt a legnagyobb kedvenceimnek. Jobb kezem pedig tökéletes pozícióban volt Zsuzsa testének hátulról való bejárására, különös tekintettel a nyakszirt pihés részének simogatására, a kerek, forró segg körkörös maszírozására, és persze az ujjbeggyel és körömheggyel tett lassú túrákra a két érzékeny pont között, végig az ívben hajló gerincen.

Ebben a helyzetben ért minket Szilvi második orgazmusa. Amikor nyögdécselése szaggatottabb lett, átadta a farkamat Zsuzsának, és fejét az ágyékomra hajtva élvezte Laci nyelvét, amíg csak néhány erőteljes rándulással nem volt tovább. Ernyedt teste kellemes teherként nehezedett a combjaimra, miközben mind a hárman jólesően cinkos pillantásokat váltottunk a feje felett. Barátom úgy nézett a karjaiban tartott szerelmére, mint egy éppen most szült nő gyermekére, Zsuzsa kimondottan hálás és felvillanyozott tekintettel nézett hol rám, hol Lacira, szájában még mindig kemény és kielégületlen farkammal, én pedig tagadhatatlanul önhitten és büszkén néztem kettejükre.

Idilli pillanat volt, amit Zsuzsa oldott fel azzal, hogy felállt, és magával húzott engem is, meghagyva a hármunknak meglehetősen szűkös kanapét a másik párnak, bekalauzolva a szomszéd szobába, a hálóhelyként funkcionáló nagy franciaágyra. Szilviék egymáshoz bújva pihegtek, mintegy a „szokásos, orgazmus utáni módon”, miközben Zsuzsa két játékos fülkagylón nyalintás között annyit súgott: „Most mi jövünk, ketten!”. Az ágyhoz érve hanyatt feküdtem, magamra húztam őt, és a kedvenc pozíciómban, félig fekve kezdtem finoman lovagoltatni. Először csak annyira, hogy kemény farkamat újra és újra végigcsúsztassuk nedves és forró résén, anélkül, hogy a hüvelyébe hatolna a szerszám. Számomra borzasztóan izgató ez a pozíció, csodálatos élmény látni a nedvektől csillogó, izgalomtól pirosló vulva-virágot, amint oda és vissza siklik a remegő, ágaskodó faszomon. Hál istennek Zsuzsa is élvezte, jobbra-balra vonaglott, csavargatta a testét, melleivel ütögetve a mellkasomat, arcomat, ahol éppen ért. Egy kicsit még kapkodtam a bimbói után, nyaltam a mellét, oldalát, nyakát, de azután én sem bírtam tovább. Lassan és finoman megemeltem a csípőjét, a makkomat a tüzes bejárathoz igazítottam. Egy pillanatra megállva a szemébe néztem, és elhaló hangon közöltem, hogy most végre megbaszom, tiszta erőből, csak őt. Szótlanul bólintott, és teljesen elengedve magát élvezte, ahogyan erőteljes markolással tartva a csípőjénél fogva húzom őt magamra, megpróbálva a faszomat a gerincén keresztül az agyáig feltolni. Jól sikerült behatolás volt, amit még jó néhányszor megismételtem, újra csak lassan, ellenállhatatlanul nyomulva ha nem is az agyig, de legalább a méhszájig hatolva. Rongybabaként tartottam a kezeim között, élvezve az irányítás örömét, ő pedig élvezve a kiszolgáltatottság érzését. Amikor aztán folyamatosabb lüktetésbe váltottam, néhány lökés után éreztem a pinája egyre erősebb szorításait, ahogyan az orgazmus felé repül.

Összetapadva fordítottam meg magunkat, úgy kerekedve fölé, hogy a farkam ki se csusszanjon a hüvelyéből, aztán felguggoltam, és belekezdtem az utolsó nagy vágtába. Apró sikkantások, és a vállát markoló csuklómon kisebb harapások jelezték, hogy itt a vég. És ott volt nekem is a határ. Amint éreztem, hogy az összehúzódások egyetlen rángásba összpontosulnak, kihúztam duzzadó ereimtől lilás, szinte fájó szerszámomat, és miközben jobb kezemet még becsempésztem szorosra záruló, rángatózó combjai közé, csiklójára tapasztva a tenyeremet, ballal megmarkoltam a farkamat, és állati hörgéssel, erőltetetten lassítva húztam még néhányszor rajta, amíg aztán három nagy kitöréssel tele nem lőttem forró gecivel a hasát, mellét, arcát és a fél ágyat is. Lihegve melléroskadtam, és a következő percben ondóból és izzadtságból álló ragasztónk által összetapasztva mosolyogtunk, szó nélkül. Észre sem vettük, hogy néhány másodperce már nem vagyunk egyedül: Szilvi és Laci az ajtóban álltak, leplezetlenül kukkolva minket. Mint utóbb kiderült, készen a folytatásra, az első nagy rohamok utáni kényelmes és lassú, kéjes és nyugodt négyes örömszerző kényeztetésre.

* Persze a nem-csinálás sohasem lehet teljesen igaz – de erről majd több szó esik Az okos ribanc és az Óriásfarkak c. leendő posztban.