Azért "egy", mert két órányi interaktív előadás* felszínre hozott bennem további sok órányi töprengeni valót, ami nem fog beférni egyetlen bejegyzésbe.
Csapongani fogok, ugrálni, kiegészíteni és utó- meg előmagyarázni.

Per pillanat az jutott eszembe, hogy mit válaszoltam volna hangosan és helyben arra a kérdésre, hogy vajon Miért jöttek el az előadásra?*. Megmondom, itt és most: támogatásért, bíztatásért. Azért, hogy mástól, szakembertől, segítőtől, külső szemlélőtől hallhassam azt, hogy soha nincsen késő, hogy minden nap újra lehet és kell is! kezdeni. És hogy jó úton járok.

És meg is kaptam a támogatást. Valóban belső mosoly, belső fény sugárzott belőlem tegnap este is, talán ma is, és talán holnap, meg azután is. Minden jó napon. Mert jó napok sorozatát éljük át, vasárnap óta, együtt. Történjék bármi odakint, a világban: hóesés, forintárfolyam-esés, feljelentés, végrehajtás, idézés, pénztelenség, kiszolgáltatottság, reménytelenség, munkátlanság... bármi. Belül béke van, fény és meleg.

Más: a kérdésre, hogy hol van a maga otthona?, a nyolcadik megkérdezett válaszolta azt, hogy belül, önmagamban. Nagyon mosolyogtam, mert a kérdés feltevésének pillanatában tudtam, mi a "jó" válasz. Én persze máshogyan fogalmaztam volna. Úgy, hogy számomra itthon van az otthon. De ez mindegy, részletkérédés. A lényeg az út, a szembenézés és a szakadatlan küzdelem.

Kis kitérő: tegnap éjjel megemlítettem Maxinának, hogy jelenleg mi a legnagyobb bajom a függések elleni harcomban. Az, hogy túl könnyűnek tűnik az ellenállás, lassan két hete. És ami túl könnyen jön, az gyanús, hogy nem az igazi, nem a kiharcolt, megérdemelt eredmény, hanem csak valami látszat. Itt volt egy kis félreértésünk, mert ő úgy hitte, elfojtok és csak félreteszem a vágyaimat, eltolom egy távolabbi, ismeretlen jövőbe. Ám ez nem így van: a vágyak megvannak. Amit teszek, az a kordában tartás. Az emberség, a férfiség megélése. Dr. Csernus tegnapi szavaival: amikor tudja az ember, a férfi, hogy mindenre képes, és bármi jön szembe vele a következő pillanatban, azzal képes lesz foglalkozni. Használni, megélni, megoldani, élvezni: attól függ, öröm vagy bánat, probléma vagy jutalom, pozitív vagy negatív pólusát fordítja-e felé éppen az a valami. És legfőképpen, leginkább az számít, hogy a legkönnyebb és legártalmasabb megoldást kerüljük el. A homokba dugott fejet. (ami a Cs.-féle szemléletes példa szerint azzal is jár, hogy az ember segge szabadon marad, és ott aztán az Élet igen könnyen megbaszhatja, nap mint nap...)

A gyors és megnyugtató konklúzió annyi volt számomra: bár nem tettem fel a kezem, amikor az volt a kérdés, ki az, aki férfinek érzi magát, mégis, szerencsére és hála magamnak, elmondhatom, hogy serdülök, érek, és haladok. Távolodom a sztereotípiáktól és az eljátszott férfiszerepektől, és közeledem a férfiember objektív létélményéhez. Vágyaimmal, kérdéseimmel, problémáimmal együtt. Gyáván néha, de határozottan és eltökélten. Emberi módon.

/folyt.köv., benne csajozással, kommunikációval, társfüggéssel, szülővel, szabadsággal, halállal, szégyennel, alkotással, használással és kihasználtsággal, valamint egy hozzám nagyon hasonlatos férfi(jelölt) meghatóan pontos és igazi vallomásával. csak győzzétek olvasni, kedves (férfi és nő) olvasók!/


*Férfivé válás, férfiszerepek - Dr. Csernus Imre előadása a Magadért Alapítvány rendezésében.