Mondja a mára már politikai klasszikussá vált idézet, ugye? Hát egy nagy lófaszt. Most szólok, hogy a vége, az a vége, ami a lényeget rejti, lemaradt. Valahogy így szólhatna, a mi speciális esetünkben: "...és mindez nem elég, ha nem tudod bizonyítani is, hogy annak látszol! És ha a bizonyítékodat a másik fél nem fogadja el, mert <<csak a szavad>> áll mögötte, akkor baszhatod az egészet."
Beszélgettünk pár hete arról, hogy minek kellene és minek nem kellene megtörténnie. Hogy mi az eredendő bűn, a hiba, amit nem lenne szabad elkövetni. És szóba hoztam a 22-es csapdáját, benne a(z egyik) kedvenc részemmel, A.T. Tappman tábori lelkész vallatásával. Az ezredesék szerint az atya* mondott valami terhelőt, Tappman szerint viszont ő nem mondott semmi ilyesmit. Node a kérdés már régen nem az, hanem pusztán annyi: vajon mikor követte el a bűnt? Ha azt mondja, nem mondta, az kevés: vajon mikor nem mondta? Szegény Tappman hosszú kínlódás után végül ráérez a 22-es csapdájából őt időszakosan kiszabadító válaszra. És akkor tisztázzák, hogy bizony ő "mindig nem mondta" ezt. És ez így már megfelel az ezredeséknek is.
Lefordítom a magunk helyzetére - ha ebből még nem lett volna világos. Mivel Maxina szerint Max MINDIG csal, virtuálisan ujjazik, hűtlenkedik, ezért valamit ki kell találni. Max belátja ugyan, hogy ez nem helyes, ezért közli, hogy nem fogja a rosszat tenni, ameddig csak bírja. Ellenáll, küzd, magával és a kísértéssel. Ámde ezzel a világon semmi nem történik, hiszen nem arról van szó, hogy TESZ VALAMIT, amivel bizonyít - hanem arról, hogy a NEM TEVÉS idejére haladékot kap. Most, és most, és most, és még sok-sok elkövetkező pilanatban rendben van a dolog - de ahhoz, hogy végleg és egyetemesen is rendbe jöjjön minden, ahhoz a lehetetlent kell tennie. Azaz: MINDIG NEM TENNI SEMMIT.
Bonyolult? Nem is annyira. Inkább fájdalmasan szar helyzet. Olyan valódi 22-es csapdája.

 

* ellenállhatatlanul borzongató, hatalomról és kiszolgáltatottságról ilyen kevés szóval ilyen jót máshol nem olvastam. Valahogy így hangzik:

- Szóval maga nem mondott ilyet, Atya?
- Baptista vagyok, szóval nem kell atyának szólítania engem, uram.
- Igen? Hát azt majd mi eldöntjük, hogyan szólitsuk, Atya...