Utoljára Mikulás-napon estünk bele a csapdába. Közeleg az egyébként rühellt* Valentin, úgy látszik, itt volt az ideje újra "lépni". Szervezkedik hát Semmisemjó-Max, aki időnként bírok lenni, lazán és könnyedén megbántva és porig alázva másokat, legfőképpen általában azt, akit a legjobban szeretek. A decemberi kiborulós Mikulás apropóját egy swingerlátogatás adta. Illetve legyünk őszinték: látogatás nem volt végül, csak egy Maxina által feldobott labda, amit björnborgi (fiatalabbak kedvért: rafaelnadali) lendülettel csaptam le, egy uszkve két órás sértődéses grand mal roham képében.
Előjáték: évnél is hosszabb ideje tornázunk egymás legmélyebb félelmein, a Vetélytársnőn és a Szenvedélyhiányon. Akció: Maxina egyszerűen bejelenti, hogy "Ma este swingerbe megyünk, baba!". Konklúzió: Max közli, hogy ha annyira nem jó, ahogyan én baszlak meg (ti: szenvedélymentesen), akkor menj egyedül, jó szórakozást hozzá. Mert ő aztán nem fog besétálni a csapdába, nem fog elmenni, csak azért, mert Maxina hirtelen megváltoztatta az álláspontját, és valamiért egyszerre belemegy a dologba, lesz ami lesz alapon. Nah persze... Max nem hisz, gyanakszik, és begurul. Mert ő aztán nem fog megalázottan állni, sem a bágyadtan lógó fütyköse miatt, sem azért, mert igenis, éppen hogy kőkeményen feláll neki, "természetesen & kizárólag" az idegen pinák látására/érintésére, ahogyan azt Maxina majd diadalmasan és elégedetten megállapítja. Fasza kis helyzet, játszma a játszmában...
Na és most mi történik? Előjáték: augusztus óta hiányzik a meztelenség, a naturista strand anyaméh-béke-boldogság érzete. A legutóbbi ruhás, uszodai szaunázás nem sikerült túl jól (Semmisejó-Max miatt, elsősorban), ámde nem adjuk fel, és miután az egyik Klubban minden kedden meztelen szauna nap van, szervezünk, gondolkozunk, tervezünk, december vége óta. Akció: Max ál-meglepetésként, előzetes Valentin-napi ajándékot szeretne adni, így azután feldobja a Mit szólnál a most keddhez, Bébi? ötletet. No szex nap van ilyenkor, semmi kényszerítés - ellenben ráadásként van masszázs is! Bejelentkezem, bár mint kiderül, ez nem olyan fontos, nem leszünk sokan. Megkérdezem a masszázst: szabad a pálya, mindent lehet. Klassz. Ezt megírom chat-en, hozzá mellékelem a variációkat, árakkal. Van férfinek, nőnek, párnak való. Még klasszabb, valamit biztosan találunk majd magunknak. Bizsergek, ezt be is jelentem a bejelentkezős fórumon. Maxina ezerrel pörög a munkahelyen, de azért elolvassa, megnézi. (közjáték: nagy szarban vagyunk, anyagilag, amióta ismerjük egymást. Ennek ellenére ha és amikor valami fontos, akkor arra mindig kerítettünk pénzt. Pl. a párterápiára, vagy az autó mozgásban tartására, a végrehajtó kielégítésére, vagy éppen az aktuális fűtésszámlára... szóval ami éppen szükséges volt.) Aggódik a költségek miatt, de aztán közli, hogy amúgy is ezt ajándékozta volna magunknak, és ezek az árak nem is annyira durvák. És majd ő fizet. És leginkább mit szólok a kényeztető masszáshoz, garantált orgazmussal? Mivel az utóbbi időben ezzel eléggé el vagyok maradva. Max erre sajnos bekattan, elkedvetlenedik és időt kér, estig. Nem azzal van a baj, hogy az igazság fájdalmas lehet. Hiszek benne, hogy cserébe mindig hasznos is. Csak... valahogy nem chat-en, kutyafuttában szeretném tisztázni a bajokat, a kényeztetés- és orgazmushiányt, az egyszerű félreértéseket és/vagy félreérzéseket, frusztrációkat és traumákat. Szmájli ide vagy oda. Konklúzió: jelenleg a sértődéses fázisban vagyok (by Szerelmem), és miafaszabajvelem? típusú blogbejegyzéseket írok, miközben azon töröm a fejem, vagyon hogyan tudok ebből a saját magam által kreált szarból kimászni, lehetőleg még este hétig? Csapda ez is: öncsapda.
ps: ... és nem tudom jobban, egyértelműbben meg feltűnőbben írni: NEM, kibaszottul nem panaszkodom, rinyálok vagy hárítok. Nem. Egyszerűen birkózom magammal, azzal a részemmel, aki ugyanúgy én vagyok, mint a szerelmetes manó, vagy az elengedett macsó. Ez az én egy sértődős, frusztrált, alul-önértékelt, túlérzékeny idióta. Igen. Egy dologban viszont pontosan ugyanolyan, mint a macsó-manó: szerelmes. Ez nem mentség, nem magyarázkodás - viszont tény.
* megérne egy misét - vagy ha azt nem, egy posztot bizonyosan - Max félelme és ellenérzése az ünnepek kapcsán. Mindegy, hogy karácsony, szilveszter, születésnap, anyák napja vagy dohányzásellenes-világnap: egyként kiráz a hideg valamitől. Valamitől, amit még magamnak is csak nagyon nehezen és nyögvenyelősen tudok elmagyarázni. És miután elmagyaráztam, leginkább magam sem adok hitelt a magyarázatnak. No, majd meglátjuk, kibuggyan-e valami belőlem ennek kapcsán? Gyűröm a cortexemet, kukkolom énjeimet, no meg cizellálok...
