Minden kedves olvasónak - no és magamnak. Meg magunknak...

Mint tudjátok, eddig ezt a blogot ketten írtuk, Maxina és Max. Párhuzamosan és egymástól teljesen függetlenül. Mondhatjuk, hogy abszolút demokratikusan, sőt, liberálisan. Még Max, a szabadelvű konzervatív, egyben Kannibál Lektor, helyesírás- és stílusérzékeny íróféleség, azaz szerény személyem is csak kétszer javított bele Maxina szövegébe - ráadásul mindkét alkalom még anno októberben esett meg.

Most, ma olyan történt, ami eddig soha. Mint ahogyan azt törzsolvasók nyilván észrevették, egy poszt, a hozzá érkezett kommentekkel együtt eltűnt a blogról, végérvényesen. Nem az én posztom. (ebből meglehetősen nagy bizonyossággal ki lehet következtetni, hogy akkor kié?! :-D). Mondhatni, semmi közöm hozzá. És valóban, semmi. Éppen csak mint társíró & társszerkesztő szomorkodtam és értetlenkedtem egy kicsit. Helyesbítek: nagyon. Mivel a kezdeti célkitűzés világos és egyértelmű volt, még ha egyáltalán nem biztos, hogy helyes is: indítsuk el ezt a valamit, nevezzük mondjuk terápiás blognak (ez is volt a munkacíme amúgy), és írjuk bele mindazt, amit hely, idő, alkalom vagy éppen pszichés és/vagy érzelmi állapotunk miatt egymásnak ott és akkor, meg pláne úgy elmondani nem tudunk. És aztán beszéljük meg. No és persze nézzük meg, rajtunk kívül álló ismeretleneknek mi a véleménye a leírtakról. Értik-e, vagy sem? Élvezik-e, vagy inkább zavarba jönnek tőle? Vagy éppen vitatják, ellenvéleménnyel vannak? Mik az ő saját tapasztalataik, élményeik, kérdéseik az adott cselekedetről, élményről, problémáról? Meg egy csomó efféle "baromság".

Ez úgy tűnt, hogy beválik - vagy legalábbis beválhat. Ma azonban kiderült, hogy mégsem járjuk ezt az utat, akár járható, akár nem.

Sajnálom, és gondolkodom is, hogy mi legyen velünk, velem és ezzel a közös bloggal, meg a terápiával. Jelen pillanatban hajlok arra, hogy a magam által eltervezett írásokat [Max történetei, vágyfantáziák, élménybeszámolók] még közzétegyem. Aztán pedig meglátjuk. Valami majdcsak lesz. A bloggal is - meg velünk is.

Addig pedig megragadva az alkalmat, amikor a színész kibeszélhet a közönségnek a függöny hasítékán át:

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!