Egy: a rock örök. Egyik magaslatán található a címben elrejtett album. (Hallgatom is, írás közben.)

Kettő: számtalan dolog van a világon, amire ránézve eszembe jut ez a kifejezés. Mellette és ellene. Most éppen a swingerről valamit, csak úgy közbevetőleg.

Egyszerű is lehetne a vonzást kitárgyalni, főleg Max esetében, akinek az "idegen érintés" az egyik mániája. A sok közül. Szegény-szegény Maxina: ott van még a VN-szindróma, a csöcsök problematikája, nem is beszélve a legális puncikról. Igen, ezek mind ott vannak a mérleg egyik serpenyőjében. És mennyi minden más még. Csak a lényegesebbeket említve: kukkolás, beszélgetés tabuk nélkül, elengedett, esetenként akár megbotránkoztató viselkedés, de Sade-os fíling*, macsó-önbecsülés-növelés... És e pillanatig még csak magamról volt szó - hol van még a ketten-együtt-többen élménye? Ugye?

Na és akkor miért nem voltunk még együtt, mégsem, sosem?

Természetesen a másik serpenyő miatt. Abban pedig egy ijesztő világ tárul fel a magamfajta filozofikus-elmélkedős, botcsinálta pszeudo-pornósztár előtt. Abban a világban mindenki, de tényleg mindenki jóképű, nagyfarkú, csinos, izmos, kedves és kitartó. Mármint a férfiak közül. Senki nem kopaszodik, nem is őszül, nincsen pocakja, legfeljebb csak a pénztárcája "dagadt". és természetesen sohasem élvez el, mielőtt a vele lévő nők minimum ötször-hatszor el nem szálltak. No és milyen nők, te jó ég... Mindegyik éppen a legszebb korban van, rendezett külsővel és belsővel, semmi mással nem töltve életét, mint folytonos csinosítás, testápolás, szépítkezés és felkészülés. A bulira. Tiszta Illatos kert, komolyan mondom! És hogy én milyen messze vagyok egy arab sejktől, azt itt és most inkább ne is részletezzük.

Hát tessék: így állunk most. Azaz nem is állunk, inkább csak szerényen kunkorodunk, mind a csekély tizenöt és fél centinkkel. És el ne felejtsem ám: sokkal több nem is várható Maxtól, akinek három dologtól tud azonnal lekonyulni a farka. Két esetben csak simán használhatatlan leszek. Egyik a színes bőrű, fekete szépség, a Black beauty. Másik a gumi óvszer, praktikusan kibontva és akkurátusan felrakva a kellő pillanatban. A harmadik szituációban viszont a konyulás egy visszatarthatatlan, ámde legtöbbször teljesen örömtelen, kétségbeejtő ejakuláció következménye. Ez pedig az a mondat, amit még férj-koromban kaptam "útravalóként" a minimum és uszkve 35-50 perces reszelések iránt olyannyira elkötelezett nőmtől. Most ne hagyd abba!

Úgyhogy abba is hagyom. A pros & cons ellenben jó ötlet, azt hiszem, folytatom más témákkal. Már sejtem is, mi lesz a következő: Max Torrente felügyelőt is lepipáló félelme a buzulástól, karöltve Max egyik idén nyáron kikristályosodott vágy-féleségével. Mely vágyban bizony férfi hímtag is szerepel, méghozzá olyan, amelyik nem Max ágyékában gyökerezik. (Hű-ha! - mondhatnák most azok, akik ismernek. És bizony, éppen ezt mondom én is...)

* nem volt kis öklendezés és sírás-rívás, valamint hidegrázás, amikor hétvégén kettesben maradva megnéztük végre a Salo-t. Kicsit mérges is voltam Pasolinire, mert percekig megvolt a lehetősége, hogy Maxina tényleg aszexuális legyen, és hosszú távra elutasítson mindent, ami a testiséggel kapcsolatos. Még egy egyszerű és télen olyannyira meghitt tenyerembe pisilést is, amúgy lájtosan. Aztán szerencsére rendbe jött. Nagyjából. A könyv, de Sade márki naplója egyelőre pihen a polcon. Mert mindennek van határa. Állítólag...