Max egyik legszebb „fogása” volt R***. Letisztult pinázás, a leggusztustalanabbul érzelemmentes formájában. Már-már BDSM játéknak is minősíthetnénk, ha egy kicsivel több erőszak lett volna. De nem volt. Valószínűleg azért, mert R*** praxisában Max is jó fogásnak számított. És ez így rendben is volt. Ami eszembe jut még, az A. Huxley Szép új világ-a, szómástul és jelzőkarperecestül. A szex pedig nem más, mint két emberi lény testi vágyának kielégítése, azonos időben jelentkező kívánás esetén udvariassági és szociális gesztusként egymás felé, megnyugtató és ellazító jelleggel.
M*** frissen vált, remek anyagi kondíciókkal bíró üzletasszony volt. Megvolt az új ház (éppen beköltözhető állapotban), a remek autó, a biztos meló (jól fizető, de sok – éppen ezért a szabadidő kevés), és persze a negyven éves korra megérkező felismerés: sok mindent be kellene pótolnia. Erre pedig ki lehetne alkalmasabb, mint egy intelligens, szexuálisan felszabadult, érzéki, ámde emocionálisan kellően távolságtartó pasas?! Ez lettem volna én, Max. Vagyis: ez is voltam!
Tehát augusztus végi péntek délután van, várom, hogy felszedjen a nő. Ülök a kedvenc kocsmámban, a megszokott író-asztalomnál, a galérián. A fiúk persze egyből kiszúrják, hogy se füzet, se toll, és a viceházmesterek is egyesével csúsznak, tehát nem alkotás, hanem pinázás lesz a mai program. Várják a csajt, hogy a következő alkalommal lepontozhassák, ahogy a korábbiakat is. De M*** nem jön be, felhív, hogy öt perc, parkolni lehetetlen, legyek az utcán. Tökéletes módszer: a selyemfiú az út szélén áll, aztán a nő felveszi és elviszi kefélni. Izgalmas tapasztalás, kedvelem ezt a játékot, a mai napig. Beszállok, megdicsérem az autót is, de még jobban a kosztümjét. Kicsit aggódva rákérdezek, hogy ugye van rajta alsónemű, amit majd megcsodálhatok az első körben? Nem pirul el, sőt, mosolyogva közli, hogy a legszexisebb fekete fűzőjét választotta erre az ünnepi alkalomra. Gyors bevásárlás, csak bor, víz, tusfürdő és fogkrém – mert annyira új a ház, hogy még egy éjszakát sem töltött ott. És egy fogkefe is becsúszik, nekem… Melegség önt el, nemcsak a precíz gondoskodás miatt, hanem azért is, mert remek érzés tudni, hogy én leszek az első, aki a DNS-ét ott hagyja a lakásban, nyál, izzadtság, ondó és a fogkefén található maradékok formájában. Megérkezünk, tényleg festék- és fenyőbútor illatú minden, a hűtőt akkor kapcsoljuk be, amikor belekerül az ital. Nagytakarítás nem volt még, nem kell papucsozni, lazán és otthonosan lakjuk be a kérót. Megmutatja mi hol van: fürdő, hálószoba, nappali, gyerekszoba, terasz kis kerttel. A gyerekszobát csak érintőlegesen nézzük meg – felrémlik bennem, hogy talán az az egyetlen helyiség, ahol nem fogunk dugni a következő egy napban. Marad éppen elég így is. A nappali közepén ölelkezünk először, nagyon finom simogatások a ruhán keresztül, markolászás és nyögdécselés, apró lihegések és boldog felismerések mindkettőnk részéről: a bugyi nedves, a fasz kemény, minden adva van hát a test örömünnepének celebrálásához. E pillanatban csörög a mobil, mintha valami isteni beavatkozás volna, Max fohásza meghallgattatott! Anyuka az, vidékről. Hosszasan fog beszélni, ezt is tudom, és M*** nem fogja lerázni, ezt látom a fintorból az arcán. Remek. Mögé lépek, ballal átfogom a derekát, kicsit előredöntöm a nagy kerek asztalra támasztva, miközben jobb tenyeremmel erőteljesen körözök a szoknyás seggén, alámászva időnként a fekete pamutszövetnek, keresve a helyet, ahol a hűvös bőr és a sima selyembugyi találkozik. Beleremeg az érzésbe, nagyon lelkesen tolja hátrafelé a seggét, miközben dicséretes önuralommal válaszolgat a telefonba. Max vigyorog, jobb kezével immáron kisebb köröket rajzol a formás seggre, bebújva időnként a bugyi alá, körönként egyre beljebb, a párásabb éghajlató kanyon felé törekedve, hátulról. A hang rekedtebbé válik, a bal kezem pedig elindul felfelé, az éppen tenyérbe való méretű mellek felé. Ügyesen vonaglik, ahogy telefonálás közben megszabadul a blézertől, marad a szoknya és felül a fekete selyemfűző. A két bimbónak adok egy-egy finom simítást az ujjbegyemmel, és élvezettel látom, hogy azonnal merevek lesznek, erőteljesen kinyomva a finom szövetet ágaskodnak. Rövidülnek a válaszok, inkább a kedves mama beszél, M*** hallgat, aprókat sóhajt és megadja magát. Mit megadja: átadja, teljes szívvel, lélekkel és főleg testtel. Szabad kezével maga mögé nyúl, tapogat, majd elégedett sóhajtással talál rá az övcsatra. Kioldja, segítek neki a nadrág eltávolításában, majd ugyanazzal a lendülettel közösen szabadulunk meg a szoknyától is. Belenyúl a gatyába, de nem veszi ki a farkamat, csak megigazítja, alulról felfelé végigsimítja, kis markolásokkal keményíti, duzzasztja, egyre inkább harcra kész állapotba hozva. Őrültem bírom, hogy ennyire tudatában van az időnek, és hogy nem akar kapkodni, sietni. A kezével együtt támasztom meg hátulról, beszorítva a tenyerét a saját segge és a faszom közé. Így csak én tudok tevékenykedni, mindkét kezem szabad, M***-nak marad a vonaglás, dörgölőzés, térdből rugózva dörzsöli a testét hozzám, miközben most már mindkét kezemmel a melleit markolom, kicsit erősebben. Aztán még erősebben, elkezdve morzsolgatni a bimbókat. Jól reagál, pontosan úgy, mint aki végre megkapja azt, amire korábban csak gondolt és vágyott, magányos maszturbálásoknál, a hűvös hitvesi ágyban. Fejemet a nyakára fektetem, és számat kinyitva lassú lihegéssel csókolom a fülét, hogy azután a kis rángásokat élvezzem, amik a fejétől indulnak és a remegő térdéig futnak végig a testén. Hallom a beszélgetést, és érzem, hogy hamarosan végezni fog. Mivel nem akarom kihagyni az érzést, szinte váratlanul tolom el magamtól, ráfektetve az asztalra, gyors mozdulattal félrehúzom a bugyit és egy forró csókot lehelek a seggére. Azután lassan elkezdem csorgatni a nyálamat, bele a kívánatos kis völgybe, ahol végigfut a nedvem, hogy a feketén forrongó homályban találkozzon a pinájában gyűlő lávával. Nagyot sóhajt és elköszön a mamától, a telefon koppan az asztalon. Nem fordul meg, csak megtámaszkodik mindkét kezével, és a csípőjét megemelve pucsít.
Istenem, milyen kurva jó ez! Érzed te is?
Nem válaszolok, mert minek? Inkább megmutatom, mit és hogyan érzek. Kiemelem az ágaskodó, lüktető faszomat a gatyámból, rácsorgatok egy kis nyálat, és beleillesztem a feneke hasadékába. Így vagyunk vagy egy percig, aztán M*** emelgetni kezdi a picsáját, én meg ellentétes ritmusban mozgatom a farkamat a résben, egyre nagyobb utat bejárva, miközben egyik kézzel eltartom a fekete bugyit a pinájától, a másikkal pedig markolom a seggét és szabályozom a sebességet.
Lassan, lassan! Nemsokára egyszerűen magától be fog csúszni a kőkemény farkam a pinádba, érzed?
Nem is válaszol, csak bólogat és lassít. Én meg gyönyörködöm, magunkban, néha újabb adag nyálat csorgatva a völgybe. Kisebb tócsa is összegyűlik már alattunk az új, csillogó padlón. Olyan, mint egy tükör, amiben alulról látom a fazonra borotvált szőrét, a piros, duzzadt csiklóját, a hatalmas, nedvesen cuppogó kisajkait, és a saját farkamat, a lazán himbálózó herék felől, amint időnként belengenek, aztán diszkréten visszavonulnak, hogy nemsokára újra körülnézzenek.
Basszál meg, most! – mondja M***. A hangjában semmi könyörgés, semmi mesterkéltség, semmi irányítási vágy, sem pedig behódolás. Pusztán azt mondja, amit a legjobban szeretne az adott pillanatban. Imádom. Nem is válaszolok, csak kicsit hátrahúzom a csípőmet, engedem, hogy a farkam szabadon álljon. Berogyasztok, hogy egy vonalba kerüljünk, és iszonyatosan lassan elkezdem előre tolni a dákót. M*** a mellei és a hasa alatt hátranéz, közben elkezdi finoman riszálni a csípőjét, hogy a kellő pillanatban éppen jó helyen legyen a tüzelő lyuka a befogadáshoz. A makkom eléri a hüvely bejáratát, ekkor megállunk, és felkészülünk a legvégsőkre. Remegünk mindketten – aztán egy végtelenül lassú mozdulattal felnyársalom, egyből a méhszájig nyomulva, megállás és lassítás nélkül. Nem menekül, sőt, tolja rá magát a faszomra, kitámaszt az asztalon, én meg teljes erőből szorítom a vállainál fogva. Imádom a karóba húzásnak ezt a formáját, és ahogy érzem, neki is nagy öröme telik benne. Így maradunk, néhány remek másodpercig. Aztán elkezdődik a baszás, ami olyan, mintha ezredszerre csinálnánk. Tökéletes ritmusú, nedves, forró, lüktető és teljes mértékben a pillanatra szabott. Hihetetlen, de mintha egyre keményebb lenne a faszom, miközben érzem, hogy az ő pinája is szinte már éget, olyan forró. Nem tudom, meddig tart, nem is érdekel: hol lassabban, hol gyorsabban vonaglunk, hörgünk, apró nyögések, sikkantások, mormogások és nyálcsorgatós ellazulások teljes kavalkádjában baszunk és baszunk. Igen, azt hiszem ez „a” baszás. Még annyira sem kell megállnunk, hogy tisztázzuk azt, amit előtte nem: hová is élvezzek majd? Adja magát a gyönyörű, formás segge, ahonnan ebben a pozícióban észvesztő látvánnyal folyik be a gecim a segge nyálas árkába, hogy végül a kisajkairól egy része a közös nyáltócsánkba hulljon. Mindezt alig néhány másodperccel előzi meg M*** orgazmusa: elnyújtott MmmMM!mmmMM!mmmMMM!-hangot hallatva aprókat ugrál a lábujjain, mindkét térde megfeszülve, ujjai mint egy békának, szétnyílva, tenyerével az asztalt csapkodja. Készen vagyunk, rádőlök finoman, lankadó farkammal a combjának simulva, néhány ott maradt csepp még hűvösen végigfolyik a térdhajlatán, a vádlija felé, miközben mindketten artikulálatlanul mormogunk ezt azt. Aztán M*** szólal meg először.
Erre vágytam, kibaszottul nagyon, már évek óta – mondja tárgyilagosan, de boldogan.
Én is erre… meg még egy pár egyéb dologra is – válaszolom én, amolyan macsós hanghordozással. Elneveti magát, könnyedén és szégyentelenül:
Majd holnap, miután elmentél, akkor beszélj erről, rendben? Mert én majdnem biztos vagyok benne, hogy a végére nem lesz hiányérzeted, te édes!
És nem is volt, ez teljesen vitathatatlan…
