Kavarog bennem Maxina előző bejegyzése, dogingról, Népligetről, egyebekről. Távol is vagyunk, két éjszaka külön, a mi korunkban: nem egyszerű. És a hiány többrétegű. Benne van édes pillangós pinája éppúgy, mint azok a megható sorai, amit első munkájakor írt nekem, majd' egy évvel ezelőtt.

Múzsa, gépírástudással. Mindig vágytam erre, és vele végre megkaptam. Igaz, nem viszi túlzásba - de bízom benne, hogy előbb utóbb rendeződnek privát dolgaink, és több ideje marad a szép- és az izgató irodalomra. Ha már egyszer egy ilyen régimódi íróféleséget fogott ki magának, aki még ma is papírra írja a történeteit. A kedv megvan benne, erre talán elég bizonyíték a történet végi kommentár.

Prológusnak még annyi: Max az aktus idején már ismerte Maxinát (bár még nem ama bizonyos bibliai értelemben...), ámde éppen ezért, őmiatta, reménykedve és jó szerencséjében bízva döntött úgy, hogy kockáztat. Ez annyit tett, hogy ejti A....-t, a v...-i csajt, a kéthetente másfél napos hétvégi baszásokkal és az utána két napig sajgó szeméremdombbal együtt... és ejti a történetben szereplő Szolgálólányt is, aki a köztes időben állhatott volna a Gazdává avanzsált Max rendelkezésére. Mielőtt azonban hősünk "Egy életem egy halálom, én ezzel a nővel akarok MINDENT!" felkiáltással Maxinára, leendő Múzsájára vetette volna magát, a virtuális, majd verbális ismerkedés után végre szexuálisan is, azelőtt még úgy döntött, kipróbálja, mi is az, amit pár nap múlva dobni fog. A történet pedig papírra került, ahonnan aztán Maxina egy külön töltött hétvége során kikutatta, és néhány más történettel együtt "digitalizálta". Így szól:

A szolgálólány

 Unatkozom, ez az igazság. Akit kíváncsisággal áld-ver a sors - és ez a kíváncsiság a nemiségre is érvényes - annak a sok semmi, és a minden sem elég. Szépen berendezett életem ezen pontján III. Richárdot mocsokságban felülmúlva „úgy döntöttem, gazember leszek”.  Voltam férj, szerető, kurvapecér és tanító. – már csak az Úr maradt ki, eddig. Őszintén szólva, sosem hittem igazán abban, hogy léteznek olyanok, akik az élvezetek piramisának csúcsára a fájdalom-megalázás-tehetetlenség szentháromságát helyezik, azt imádják, önként és örömmel. De ha mégis vannak ilyenek -köztük nők -, és a nők között is izgató alanyok, ugyan miért ne használnám ki ezt, a magam újabb örömforrásaként?

Mit tudhat egy ember a fájdalomról a magaláztatásról és a tehetetlenségről, amit ne tudna egy alkotó, fejében emberroncsok üvöltésével és az öröm sikolyainak kakofóniájával járva-kelve az egyszerű halandók között? Hogy valamiben a legjobb legyek, az mindig jó cél volt számomra. hogy Örömet szerezzek, magamnak is és a másiknak, az alapvetés. S ha ez az öröm nem múlik máson, mint a legmocskosabb fantáziánk határozott megvalósításán, agyunk, azaz a saját agyam teljes kontrollján, akkor adódik a lehetőség: légy kemény, aljas, önző és domináns! Keményebb, mint ő – és minél keményebb leszel, annál nagyobb a kielégültséged. És ha az övé is, az csak hab a tortán. Nekiálltam hát keresni. Elsősorban agyat, hiszen annyit már tudok, hogy a szex az agyról szól, azután jöhet minden más: a körülmények, az esztétika, a test és a hasonló mellékes dolgok.

Mert mihez is kezdenél egy gyönyörű testtel, ha a gazdája annyira prűd, hogy már a szavak szintjén sem tudsz vele dűlőre jutni az örömök forrását keresve? Vagy mire valók a legjobb segédeszközök, ha már az említésük is sivataggá szárítja a pinát, amelyeknek szánod őket?

Ha szépségre, jóságra, meghitt szeretkezésekre vágyom, arra ott vannak azok, akiknek ez minden vágyuk és „bizonyos keretek között” teszik a dolgukat. Aki nekem kell, és akinek én kellek, az valaki más. Olyan más, akinek a ”keret” egyet jelent a kihívással, a ”szokás” pedig nem más, mint áthágandó szabály, aminek az innenső oldala az unalom, a túlsó fele viszont maga a paradicsom kapuja.

Elkezdtem hát keresni, a fentiek tükrében, módszeresen…

 ***

Első dolog a türelem: semmi értelme foglalkoznom az üres fejű műnőkkel, a túl fiatal kislányokkal, sem az álcázásból magukat tapasztalt szub-picsának beállító szerelmesekkel...  Nincs kedvem, sem időm magyarázni, kerülgetni a dolgot, tanítani, képezni. Ahogyan nem vágyom kötött bebetonozott kapcsolatra sem. Ha bármi arra mutat, hogy a kiszemelt áldozat nem tudja, mit akar, sőt: áldozat helyett ő maga akar vadászni, akkor azonnal megállj!, és  máris nézhetjük  a következőt. Türelem, ami megtakarítja az időt, mert időből van a legkevesebb.

Aztán jön a nyíltság. Ugyan miképpen lehetne használni bárkit, aki még ahhoz is félénk, hogy egy üzenetet megírjon, vagy egy találkozóra elmenjen? Gyanakvó, zárkózott nőnek lehet bármilyen kincse, akár az agyában, akár a lábai között, semmit sem ér. Mert megint csak a legdrágábbat veszíti az ember, ha effélékkel foglalkozik: az időt! Azt az időt, amit egy nyílt kapcsolatban a vágyak intenzív megélésére fordíthat.

És végezetül ott a vágy. Abból csak a mindent elsöprő, igazán élő, bőr alatt viszkető fajta jöhet szóba. Álmodozással, vágyacskákkal, talányokkal nem jutunk sehová. Ezerszer mondhatja az ilyen ribanc,  „vágyom arra, hogy a farkadat egyszer keményen a torkomba nyomd…”, míg ezalatt egy igazi szub szavak nélkül, boldogan öklendezik a faszodra húzva…akár ezerszer is!

Azért nem olyan vészes a helyzet, mint amennyire az eddigiekből talán tűnhetne: ha az ember jó helyen keres, és van egy kis szerencséje is, pár napon belül horogra akadhat egy jó alany.

Mint nekem az a szolgálólány. Nem fiatal – de még nem is elviselhetetlenül öreg. Nem szép – de nem is elviselhetetlenül ronda. Nem egy párducé a teste­ - de azért még nem érte el az elefántot, mint a vele egykorú, dagadt picsák többsége. Nem túl okos - de nem is annyira buta, hogy ne vegye észre élete nagy lehetőségét, és gőgösen elsétáljon mellette.

No, persze most még és sem tudok sok mindent, hátra van a találkozás, a kipróbálás és az első élmény sokat eláruló pillanata. De ha lesz benne annyi, amennyit a félnapnyi levelezés mutat, hát istenemre mondom, egy időre felfogadom őt.

 ***

Azt írja a szukája, hogy az ő „vágyai” nem olyan hétköznapiak, mint az enyéim. Nocsak, nocsak: talán valóban lesz ebből valami. A két fotó, amit eddig láttam, nem is rossz. Az arcos képen egy kissé dundi, csillogó szemű, negyvenes hölgy néz bizakodva a lencsébe. Jó pár éves a kép, azóta megszaporodhattak a ráncok, felugorhatott pár kiló – de sebaj: Max-et nem zavarja az ilyesmi, ha a pina és a száj mohó, a segglyuk forró és kívánatos. És a tapasztalat is azt mondja, a hájasabb picsa mindig odaadóbb, és többnyire nedvesebb is, mint a vékony nők oly sokra értékelt szűk „puncija”, és gyakrabban is képes a testes nő a spriccelésre – ami Max számára bizony fontos momentum!

A másik kép más szempontból jó: a csöcsök miatt. A jobb bimbó van az előtérben, rajta csipesz, közepesen szorítva, enyhén meghúzva. Jó, a ha ezt szereti, egy csöcsmániás valószínűleg a kedvére való lesz majd…A lényeg azonban a bőr pirossága. Jól megcsapkodott piros bőr: az ilyesmi mindig jó jel! Ha ugyanígy élvezi és igényli az ütéseket, a rezgő valagán, és a duzzadt picsáján is, akkor jól megleszünk, ez már bizonyos!

A különleges vágyakról majd mesélhet aztán, hogy Max bejáratta, az ő hagyományos, egyszerű módján. Semmi „extra”: vetkőzés, pina ellenőrzés, egy-két seggrepacsi, aztán jöhet a betérdelés. Ha már elég kemény a fasz, jöhet a nyeldeklés, néhány finom, vagy kevésbé finom pofonnal megtámogatva. Ha a smink már kellően szétkenődött és a könnyek is előjöttek, felfekhet a szuka a díványra kezeit hátrakötve, hogy eszébe se jusson nyúlkálni. Max ilyenkor diszkréten szájba bassza, amíg csak fel nem öklendezi a nyállal keveredő gyomortartalmat. Ó milyen finom is ez a koktél, ahogy nyúlósan beteríti a faszomat. Ha a ribanc elsírná magát, vigasztalásnak vörösre paskoljuk a valagát és már nyomhatjuk is bele a sikamlós faszt, tövig. Ha túl tág a valagad édesem, akkor segít az ökölbaszás, Dr. Faust receptje a legtöbbször beválik.

Ha mégis maradnak kételyek, azokat egy újabb térdelős-pofozós-szopatós tréning általában megoldja. Lábakat szét, kezek a lucskos picsán és csapkodd magad szaporán, hogy tocsogjunk a jóban! Ha nincs spriccelés, akkor jöhet a fordulat és vele a komolyabb eszközök. Négykézláb, picsa pucsít, méretes műfasz betol és hajrá! Szétbaszott pinával, vörös seggel és megszorongatott csöcsökkel éppen jó vagy arra, hogy Max bácsi a farkára húzza az arcodat és fulladásig bassza a torkodat. És akkor most már tényleg jöhet a pihenés: a gecis arcú szuka elmondhatja, mit szeretne kérni, kellő alázattal.

Persze csak azután, hogy kitakarított, és felnyalta a padlóról a könnyből, nyálból, geciből és pinaléből álló koktélt…

Azt mondod, túl forró a picsád, vagy, hogy le kellene hűteni? Jó, ez méltányolható kívánság. Max bácsi nem rosszindulatú, segít neked kielégülni. Helyezkedj el kényelmesen: az Úr megengedi, hogy a szolgálólány élvezze a luxust. Ha kényelmesen ülsz a díványon, kapd fel a lábaidat. a nyakadba, tárd ki azt a forró pinádat-- és Max elindítja a hűtővizet… Megpróbál a picsádra, sőt, egyenesen a csiklódra célozni, hogy hamar megkönnyebbülj. De hát tudod, mi van: ember terez, isten végez. Ez esetben az Urad, az isten – és ő sajnos a szép kis arcocskára hugyozik, mintegy véletlenül… ha már így alakult, azért csak fürdesd meg a bőrödet a pisában, hűtsd le magad, talán kóstold is meg az arany zuhanyt.

Na, ha készen vagyunk, mondhatod most már azokat az extra vágyakat….

Max még nem fáradt el annyira, hogy ne tudna figyelni rád…

­­***

Itt tartottunk tehát, amikor elérkezett az interjú, vagyis a próba-munka ideje. Megmondtam, hová és hánykor jöjjön: a jól bevált törzskocsma nekem megfelelt: otthonos érést ad és biztonságot. Ráadásul délután kevesen vannak, a boxokba beülve nyugodtan megnézhetem az árut, vagy ha úgy alakul, ki is próbálhatom. Mert annyit már jól megtanultam: hájas picsa és testes picsa között nagy a különbség! Tapintásra is, meg más, komolyabb szempontok szerint is. Ha valami szétfolyó, nyafogós-puha lánykának bizonyul akkor bizony legfeljebb egy kis testi fenyítésről és némi erőltetett szopatásról lehet szó. Mert ahhoz, hogy Max keményen megbassza akár a pináját, akár a valagát, ahhoz kőkemény farra lesz szükség – azt pedig csakis izmos, kemény seggel és aktív, lelkes faszállító munkával tudja elérni bármilyen szolgálólány-jelölt!

Ehhez képest a szajhája egy órát késett… egyetlen szerencséje, hogy telefonált, bocsánatot kért, és legalább kiderült, hogy autóval közlekedik. Ez nagy előny, főleg akkor, ha esetleg már az első találkozásnál ki is akarnám, próbálni. Úgy döntöttem várok és adok neki egy esélyt, hogy kijavítsa a vaskos hibáját, viszont az első találkozásra jellemző visszafogott úriemberes viselkedésnek nem láttam már okát. Vagy megfelel, akar szolgálni bármi áron, vagy mehet a picsába, nyüszítgetni valami szarfaszú puhapöcs finomkodó „ütései”, meg „alázásai” miatt.

***

Végre megérkezett. Járt neki egy dicséret, amiért ruhát váltott és nem nadrágba bújtatta a testes seggét. Amit azért gyorsan megmarkoltam, biztos, ami biztos. Hát, nem egy „formás popsi”, de azért nem is egy teljesen szétesett, formátlan és tészta valag. Nem olyan, amit valaha is kedvem lesz kinyalni, vagy pláne kényeztetni – de a célnak megfelel. A cél pedig nem más, mint vérbő-vörösre verni, aztán hangulattól függően fasszal betörni, vagy megöklözni, netán feltolni bele valami jó kis dorongot, műfaszt, vagy ami kéznél van éppen. Ha igazat mondott a nedvesedésről, a pinája lucskosságáról, akkor a síkosítást sem kell túlzásba vinni. Épp’ jó lesz a klasszikus kombó: saját nyálat köpni a lukára, hozzá markolni egy kis szaftos pinalét, a maradék nedvességnek meg pont jó lesz a torokra tolt faszomat elöntő, sűrű, felöklendezett nyál. Aztán ha ez nem elég, majd legfeljebb sikongatat, hogy így fáj, meg úgy fáj a szétbaszott segglyuka…

A beszélgetést a kávé mellett kezdtük, mást nem is kért – ami helyes: nem udvarolni jöttünk össze, hanem megnézni, mit tud mutatni a leendő gazdájának.  Azt mondta, egy kicsit zavarja, ha más is hallja amit mond, vagy látja, amit csinál. Miközben persze izgatja is. Remek, gondoltam – ki is próbáljuk akkor mind a két dolgot minek húznánk az időt igaz? Szégyenlősködés? Azt hagyjuk meg a huszonéves macskacicáknak! Inkább megengedtem, hogy megfogja a kezemet, ami majd a pináját fogja öklözni. Aztán megkérdeztem, hogy jó érzés volt-e és benedvesedett-e kellően a picsája? Kicsit elpirult és bólogatott. Jól van, akkor akár mehetünk is, mondtam erre én nagyvonalúan. Elvihetsz a Népligetig, ott aztán majd leparkolunk, és a helyi posztos kurvák, buzik és stricik között kipróbállak, normálisan is.

A kocsiban benyúltam a lába közé. Kellően forrónak és duzzadtnak tűnt a pinája, és érezhető volt egy kis nedvesedés is, átütve a bugyin és a harisnyán. Kezdett megkeményedni a faszom – miközben hugyoznom is kellett, az elfogyasztott fröccsök miatt. Talán elsőre, nyílt térben, télen nem fogok rápisálni. De arra jó lesz, hogy megfogja a farkamat, amúgy ismerkedésként és tartsa, amíg vizelek egy jót.

­­­***

Elnavigáltam a Ligethez, a Planetárium mögötti részre. Emlékeim nem csaltak: az Üllői út zajától pár méterre a lámpák fényében forintos kurvácskák, többnyire cigány, javítós, ép-csak-nagykorú kiscsajok álldogálnak, a padokon a stricikkel. Mellettük idősebb urak várták a szopatható fiúcskákat. Tökéletes terep egy jó mélytorkozáshoz. És lemérhetjük azt is, mennyire zavarja (izgatja) a tudat, hogy látnak minket. Sőt, még az is megtörténhet, hogy valamelyik strici odajön, megnézni, hogy vajon miféle konkurencia hordja az ő területére a nőket-férfiakat.

Ott annál a fánál állj meg! Így, igen.

A lámpa alatt?

Hát persze, te szuka: nézni akarom az arcodat, miközben a torkodra tolom a faszomat és szeretném, ha mások is jól látnának.

Kiszálltunk, én kényelmesen kioldottam az övemet, lehúztam a zippzárt és elővettem a félkeményre duzzadt farkamat. Dőlj a kocsira – mondtam, és egy erőteles mozdulattal felhúztam a farmerszoknyáját. Kicsit lihegett, az arca is kezdett kipirosodni. Talán szégyelled magad? – kérdeztem szigorúan, némi rosszallással a hangomban. Ugyan miért? Egy baszható szajha vagy, ez a dolgod! Na, mutasd a pinádat! Nedves már? Azzal benyúltam a harisnya és a bugyi közé jobb kézzel, míg ballal a hatalmas csöcseit markolásztam. Aztán kis is vettem, előbb az egyiket, aztán a másikat, hogy a bimbók szabaduljanak. Ballal morzsolgattam őket, jobbal meg beljebb léptem egy rétegnyit a bugyiba. Ezt már szeretem: jó lucskos pina, tényleg használhatónak tűnik… nyögött egy kicsit, meg forgatta a fejét, hogy vajon ki láthat minket. Kihúztam a kezemet a bugyijából és erőteljesen megragadtam az állkapcsát, magam felé fordítva. Ne nézelődj, nem színházban vagy! Fogd meg a faszomat és pisiltess meg! Azzal a fához léptem. Engedelmesen megfogta a farkamat, én meg elkezdtem pisálni. Kellemes volt, bár kicsit hűvös volt a keze – de hát tél van, ennyi belefért. Amikor végeztem, megfogtam a kezét és a farkammal együtt az arcához vittem. Jó…most már szophatsz! Nézzük meg, mit tudsz. Szívjad, és jó nyálasan csináld! És jó lenne, ha hamar keményre szopnád, mert nem szeretnék megfázni miattad, te ribanc!

Mivel a szája tele volt, csak bólogatott, és tényleg lelkesen szívott, nyalta körbe a makkomat, szopott buzgón. Jól van, ügyes vagy. Max persze röhögött magában; ő már tudta mi következik. Ahogy a faszom elérte a munkaméretet, nyugodt hangon közöltem, hogy vegye csak el a kezét onnan a farkam tövétől és tegye hátra, mint egy jó kislány. A szopásnak álcázott faszverést hagyjuk meg a profi, fizetős kurváknak!

Leengedte a kezeit és szájában a műszerrel felnézett rám. Mosolyogtam, és nagyon kedvesen, szinte már feledve az úr-szolgáló viszonyt csak annyit mondtam: most már szophatsz „rendesen”. Mintha kicsit megrázkódott volna: talán ekkor érezte meg, hogy ez nem játék, hanem maga a nagyon is komoly valóság. Két kézzel fogtam meg a fejét, lágyan és simogatóan beletúrtam ujjaimmal a hajába – aztán keményen, de még lassan ráhúztam az ágaskodó vesszőre, hogy az orra belefúródjon a hasamba. Oda is szorítottam, amíg elszámoltam magamban háromig. Kezdetnek ennyi pont elég: ha nem vett levegőt, vagy ha csak mese volt a korábban előadott „imádok szopni” szöveg, akkor most majd kiderül az igazság, anélkül, hogy nagyobb baj történne…hányás, fulladás, vagy éppen valami végzetes dolog: hogy például feladja, és elmenekül. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Amikor visszahúztam a fejét, hogy levegőt vehessen, hálás szemmel nézett föl rám. Mosolyogtam én is – bár lehet, hogy ettől a mosolytól egy normális nőt már kirázott volna a hideg és sikítva menekül a szorításból. Ez a duci picsa meg csak várt, lelkesen. Én is lelkes lettem, nyilván - és vidáman közöltem, hogy akkor „most szájba baszlak, te szajha!”. Mire bólintott volna, már rántottam is előre a fejét, most már jóval erősebben és gyorsabban is, várakozás nélkül húztam vissza a hajánál, fülénél fogva, hogy azután azonnal ráhúzzam a kőkemény faszra megint és megint.

Aprókat horkantott, ahogy megpróbált levegőhöz jutni, de olyan jól elkaptam az ütemet, hogy erre esélye sem volt. Öt-hat ilyen rántás után kezdtem érezni, hogy vergődik, és hörgés közben már folyik a sűrű gyomorváladékkal kevert igazi jó szopónyál az alsó ajkai közül. Megálltam, lehúztam a fejét a faszról, és meglepődést meg némi elégedetlenséget mutatva rászóltam erősebb hangon, mint eddig:

Mi van, te ribanc?! Nem tudsz rendesen szopni? Szórakozol velem?!

Költői kérdés volt: mire válaszolhatott volna, már jobbal rá is csaptam a csillogó arcára, kétszer egymás után. Csak úgy fröccsent a nyála. Ballal erősen markoltam a haját, miközben a pofozós kezemmel erősen megragadtam a zsíros tokáját, és rárivalltam:

Nyisd ki a szád! Ne lihegj, baszd meg! Szopjál, ne variáljál itt össze-vissza, mert kapsz még párat!

Elkezdett volna valami mondat-féleséget, de addig jutott, hogy: „semmi, csak…”, mire ráhúztam újra a faszomra, és kurva gyorsan rántottam rajta négyet-ötöt. Aztán megálltam, visszaengedtem a fejét és gyönyörködtem a látványban meg a hangokban. A gurgulázás a sűrű nyálban felpuhulva öblögetős bugyborékolásba váltott, amiből egy nagy zihálás-sóhajtás-nyögés lett, ahogy levegőhöz jutott, a legutolsó pillanatban, miközben a sűrű nyál egyik fele már vagy húsz centi hosszan lógott az alsó ajkairól. A szájából nagy buborék fújódott, és persze egyszerre folyt az orrából a takonnyal kevert váladék, meg a szeméből a fekete színű, sminkfestékkel kevert könny. Megint úgy tűnt, hogy beszélni szeretne, úgyhogy gyorsan váltanom kellett. Nagyon unalmasnak találom ugyanis, amikor a szopós kurvája kommentálni szeretné a történéseket. Mihelyst éreztem, hogy van levegője, és nem fog a farkamra fulladni, bekapcsoltam Max híres-hírhedt II-es fokozatát. Ez a fajta szopatás abban különbözik az I-es fokozattól, hogy ilyenkor már derékból-csípőből is rásegítek: amikor torokig rántom a faszomat, akkor visszaengedés helyett egy gyors és határozott tolást eszközölök. Ilyenkor a meglepődés egy tizedmásodpercre segít, hogy a makkom a garatig hatoljon, kiváltva a hányási reflexet – de mire feljönne az anyag, a csípő visszahátrál, a kezeimmel meg a fejet rántom el. Ha jól csinálom (és jól szoktam), akkor csak az öklendezés marad, ami viszont lehetetlenné teszi a levegővételt. Élni viszont kell, így azután a gége küszködik, és mire kinyílik, utat engedve a várt levegőnek, pont telibe kapja a kemény faszt, ahogy a csípő visszatol, és a két kéz visszaránt, egyszerre, gyorsan és kímélet nélkül.

(Mellékszál, de Max imádja ezt csinálni 69-es figura közben. Mert a pina mindig finom, látványa gyönyörű… és ha jól torkon tudod döfni az áldozatot, akkor a segge rózsája ilyenkor mindig tágra nyílik, és egy pillanatra úgy is marad. Az persze „szar ügy”, ha ilyenkor némi váladék is kifolyik a segglyukból, mivel ez értelemszerűen a szopató-nyaló partner arcán landol. De megfelelő előkészítés után az ilyen baleset elkerülhető – a gyönyör pedig zavartalan lehet….)

Húztam-toltam tehát a II-es fokozatban, a ribanc meg kapkodott levegő után, öklendezett, lihegett, nyögött és talán sírt is egy kicsit. Legalábbis úgy tűnt nekem.
Meg is álltam, mint aki türelmes, vagy pláne együtt érez a szenvedővel. Nyomatékosan ránéztem és szinte kedveskedve mondtam, a sűrű nyálat-váladékokat körkörösen masszírozva a tokájába:

Mi a baj, kicsikém?

Hálásan nézett rám a könnyein és a taknyán-nyálán keresztül. Éppen mondott volna valamit, megint „kommentálva” a szopást, amikor kapott egy meglepetésszerű pofont, most már a keményebb fajtából. Egy nagy remegés volt az egész nő. De az a jófajta, szaggatott remegés, ami annyira feldobja Max-et ilyenkor, hogy könnyedén el tud élvezni, ha akar.

És mivel tudtam, hogy a III. fokozat nem alkalmazható, ugyanakkor amire kíváncsi voltam, azt megtudtam, nem is láttam értelmét a további kínlódásnak. Jobb kezem hüvelyk- és mutatóujjából gyűrűt formáltam, a faszom tövétől indulva összegyűjtöttem minden nyálat, ami a farkamon összegyűlt. Markomban a sok nedvességgel ránéztem és bejelentettem az utolsó fázist:

Tartsd a szádat, beleélvezek!

Megkönnyebbülést és komoly hálát láttam a fején, ami örömmel töltött el. Jól van – gondoltam magamban én is – ez a próba egészen jól „sül el”.

Azzal húztam kettőt-hármat a vérvörösre és kőkeményre szopott faszomon és telibe élveztem az arcát. Az utolsó cseppeket széttárt ujjakkal ráztam le, a kibontott melltartója közé, a lógó csöcseire. Az főadag közben lassan folydogált lefelé a homlokán, az arcán, az orrán és a száján, szépen keveredve a nyállal, könnyel és a takonnyal…

Sóhajtottam egyet, aztán visszapakoltam a farkamat a gatyámba.

Tessék itt egy zsebkendő, törölgesd le magad. Úgy nézel ki, mint egy olcsó szopós kurva, bazdmeg!

Hálásan mosolygott, aztán törölgetett. Megvártam, amíg végez, aztán rászóltam, hogy nyissa ki a kocsi ajtaját. Beültem, rágyújtottam és közöltem vele, hogy jól szopik, van esélye megkapni az állást. Majd gondolkodom…

És most vigyél át a metróhoz, megyek! Majd írok.

Bólintott, aztán szótlanul átgurultunk a félhomályos Népligeten. Kiszálltam, becsuktam az ajtót, azután mentem a lépcsőhöz.

Egész baszható kis kurva… még bármi is lehet…- gondoltam magamban. Meglátjuk.

Hát nem láttuk meg – de ez egy másik történet…

2011 december

Maxina epilógusa pedíg így szólt:

(hm. rosszkisfiú….:D:P

mondd édes férfim, mit érdemel az a bűnös, aki előbogarássza az írásodat, beírja gépbe, és amikor írás közben feláll, hogy rágyújtson, vagy ásványvizet igyon, esetleg egyen, akkor azt veszi észre, hogy a fekete műbőr széken egy hatalmas nedves foltot hagyott hátra??! egy bugyin, egy nadrágon és egy köré csavart takarón keresztül….
ugye ez nem normális? ugye ez olyan,… izé, mocskos…én úgy éreztem az. felizgulni attól, hogy a szerelmem egy kövér kurvát szopat a népligetben. miközben írom, látom, érzem, izgat. ilyet rendes nő nem érez biztosan! és utána olyan lucskos a pinája, mint még soha tán. való egy ilyen nő szerelmesnek, társnak, és egyáltalán lehet az ilyet tisztelni, szeretni és együtt élni vele? ha azt hiszed, hogy viccelek, mikor ezeket kérdezem tőled, akkor nagyot tévedsz. ez teljesen komoly. és válaszolj ezekre légyszi….

ez persze nem azt jelenti, hogy most aztán uccu rohanás minden picsát megszopatni!:P

de azt mindenképpen, hogy eljött az ideje a 18+ -os írások elolvasásának. :D

mondtam én még az elején, hogy eljön ez is….ugyi. ha még szeretnéd.

szóval: mondd meg őszintén, de tényleg igazából: szeretsz még így is, hogy ilyen ordenáré tudok lenni??!!!)

egyébként több aspektusból is tanulságos írás volt…)