Mármint Max történeteinek kiblogolása? - kérdezi Maxina.- Mi ebben a nagy dolog, Nekem úgy tűnik, pusztán a saját nagyszerű szeretőséged bizonygatása, újraélése és a dicsekvés, a mekkora fasza férfi vagyok én, ide süssetek: így basztam meg a fél világot-életérzés büszke kommunikálása, semmi egyéb. ja, esetleg még jó becsalogató duma, hogy a blogon keresztül hozzád hasonló függő pinákat édesgess magadhoz, drágám...

Lehajtott fejjel állok, és képtelen vagyok elmagyarázni. Most is képtelen, ahogy akkor is az voltam, amikor belekezdtünk a közös blogolásba, vagy amikor a terápián kellett volna elmagyarázni magamnak-magunknak a hátteret.

Gyónás. A rémisztő dolog, a tabu kimondása.

Ahogyan a névtelen alkoholista feláll, és mások előtt hangosan kimondja: X. vagyok, alkoholista.

És valójában le is kellene szarnom, magasról, hogy kinek mi jut eszébe a bejegyzéseimről. Elég nekem tudnom, miért születtek, miért íródnak, mi a cél velük.

Lehet, hogy abba is fogom hagyni. De lehet, hogy nem. MindEgy. A szembenézés az én szembenézésem marad így is, úgy is. Ahogyan a te dolgod magaddal csak a tiéd.

Nekünk együtt más dolgunk van. A közös dolog.