Kevesebb, mint egy hét alatt két "alkalom". Ez talán nem véletlen. Foglalkozzunk vele? Talán igen.
Az első alkalom még a szaunaesten történt. Elbeszélgettünk a tényleg szimpatikus masszőr-masszőz párossal. Több pontja is volt persze a beszélgetésnek, ami Max szerint necces volt, a leginkább kellemetlen mégis egyértelműen az én így érzem vs. én meg nem hiszem probléma volt.
A sokféle történet között volt annak a párnak a sztorija is, akiknél a férfi (férfi?! Hm...) tulajdonképpen megbaszatni hordja le a klubba a párját, no és persze "gyönyörködni" a látványban, érzésben. Már amennyiben lehet gyönyörködni egy, a sírás határán álló, könnyeit nyeldeső szerencsétlen kislányon, akit lelkesen és kíméletlenül kefélnek vadidegenek?! Max itt vette a bátorságot, hogy megkérdezze, vajon Maxina is ugyanígy érezte-e magát, valamint engem, a párját akkor, amikor nem véve észre & tudomásul ellenállását, belerángattam a másik férfivel való szexbe?
Mintha csak puszta kézzel fogtam volna meg nem is egy, de három darazsat. Ugyan miért gondolom én, hogy ezt az egészet az én bántásomra, demonstrációs céllal hozták volna szóba? Ugyan miért lennék én "olyan"? Nem is értik, egyikük sem. Mosolygok, miközben belülről én vagyok a sírás határán - pedig nem is basznak hátulról, idegen férfiak, a nőm szeme láttára...
Akkor sem tehetek róla: rosszul esik, ha úgy érzem, valami nekem szól. Rosszul esik, ha úgy érzem, nem vagyok vitaképes, hiszen csak az az egy darab, saját véleményem a minden, amim van, szemben három ember élettapasztalatával és érzékeny orrával. Pedig nem, dehogyis "nekem mondják" - csak az a fránya Véletlen...
A második alkalom ma délután jött el. Beszélgetek egy hozzám hasonlatos függővel. Más persze a bajunk, de valamennyire talán átérezzük egymás helyzetét. Jó érzés. Ámde a nagy feltárulkozósdi végén kapok egy pár mondatot, ami ismét csak keményen odabasz az egómnak. "Ha előfordult már veled, hogy nem magadra figyeltél, hanem az lebegett a szemed előtt, hogy a másiknak jó legyen..."
Nem is kell tovább fokozni, köszönöm szépen, értem. Ennyi jön le hát Max-ból: az önző, szexista állat. Az érzéketlen torokbaszó. Aki - "ha egyszer érezné...", akkor biztosan egészen másképpen vélekedne (ön)bizalomról, vágyról, szenvedélyről, szerelemről, extrákról, odaadásról és elengedettségről. Persze megírom a véleményemet, megírom, mennyire bánt ez a dolog, különösen annak fényében, hogy éppen egy éve kezdtünk el problémázni azon, hogy képtelen vagyok elengedni magam, élvezni, amit kapok. Hogy túlzottan is arra koncentrálok, hogy adjak, megfeleljek. Hogy élveztessek - és ezzel bizonyítsak valamit, amit ha ki is mond a másik, természetesen úgysem hiszek el. N*** szörnyülködik, félreértésről lehet szó, dehogyis úgy értette, jajj, ne legyek már ilyen érzékeny.
Érzékeny vagyok, ez valószínűleg igaz. Ettől függetlenül nehezen tudom elhinni, hogy tényleg csak az a fránya Véletlen jött túl sokszor szembe, túl rövid idő alatt, túl rázós időszakban...
Nem tudom. Bízom benne, előbb-utóbb kiderül.
