Az elején a lényeg: nincsen ilyen. És rögtön utána a másik lényeg, Max szemével: lehetetlen nem törekedni rá! Az élet minden területére igaz ez, ám blogunk lényege a kapcsolat és a szex, maradjunk csak ennél. Mit tesz tehát egy nem túl jóképű, nem túlságosan jól eleresztett, idősödő-kopaszodó-fáradó férfiember, aki lassacskán lemondhat a pornószínészi karrierről? Törekszik, legalább arra, hogy saját élete filmjében főszereplő, és szerethető (mi több: vágyható!) főszereplő legyen. Esetleg esélyes legyen/maradjon arra, hogy néhány szavazó rá gondoljon, amikor az "életem dugása", vagy éppen a "legjobb szerető" kategóriákban voksol az Oscar nyertesére.
Miért? Lehetne egyszerűen is válaszolni, olyan nőcisen, kikölcsönözve az ellenkező nem kedvenc megnyilvánulását, ami nekünk, férfiaknak úgy fel tudja nyomni az adrenalinszintünket és a vérnyomásunkat: Csak!
Hadd legyek azért ennél egy kicsit bonyolultabb* most. Nem sokkal, csak éppen ami eszembe jut. És leginkább feldobott labdák jönnek, nem axiómák. Mert sokat, nagyon sokat gondolkodom a magam törekvésén, és azon, hogy mennyire tesz tönkre engem ez az egész. vagy éppen mennyire teszi tönkre a kapcsolataimat, az egész életemet. Mire jutottam? Például arra, amit a viccesnek gondolt anekdotában is elhangzik, az egyszeri nő szájából. Nem a méret a lényeg - csak nagy legyen! Gondoltál már arra, kedves olvasó (és most nézz le a lábaid közé, aztán ha ott egy faszt látsz, ami a sajátod, inkább talán ugorj, gyötrődés helyett rögtön a következő bekezdésre!), hogy mi is volt az, ami megfogott benne? Mondjuk csak az utolsó három, vagy őt férfire gondolj. és csak, hangsúlyozottan és leginkább a testiség témájára fókuszálj! Megvan? Nos, akkor hadd tippeljek, mi NEM az volt, amitől ellenállhatatlan vágyat éreztél a Vele való mielőbbi és minél többszöri szeretkezésre (baszásra, dugásra, stb.,stb...). Nem a csúnyasága, nem a fénylően kopasz feje, nem az izzadtságszaga, nem a ráncos bőre, a rövid lába, a szőrös háta vagy az egyben lenyelt görögdinnyét formázó hasszerkezete indított be, igaz? Tovább haladva, és feltételezve, hogy mondjuk láttad meztelenül: valószínűleg nem a tizenegy centis ceruzájának (ami esetleg 2 vagy több B-s puhaságú...) látványa okozta a nedvességet a bugyidban. Tévedtem? Bizony, ha őszinte vagy, akkor igazat adsz nekem. Valamiben jó volt, vagyis jónak ígérkezett az a hím. (hogy azután a sejtés bejött-e, vagy sem: ez már egy másik történet).
Ha nem is lehetsz tökéletes, Dávidra hasonlító testű, ugyanakkor szegény szoborénál azért jóval méretesebb szerszámú, sokat mutató férfi - azért még lehetsz valaki, akiből érződik a törekvés. És mivel a tökéletesség (ld. első axióma fentebb) amúgy is elérhetetlen, ideális kép, a rá való törekvés az, ami a mindennapi életben megfoghat egy nőt. Testileg, szexuálisan, teszem hozzá ismét és hangsúlyosan!
Ezért hát, hogy Max nem hajlandó egykönnyen elengedni magát - hanem mindhalálig küzd a korai magömlés ellen, mint harcos sügér a horog végén. Ezért van az, hogy mondhatsz sok szépet neki szeretkezés után, vagy akár közben is - a valódi, maga által hitelesnek elfogadott véleményt az aktus minőségéről bizony elég nehezen tudod befolyásolni.
Tudom, tudom, tudom. Ez nem az az út, ami könnyű, akár nekem, akár és pláne nekünk. Frusztráció frusztráció hátán. Sírás, rívás és jajveszékelés, ha nem is minden kefélés után, de azért éppen elég sokszor, hogy az zavaró legyen. Terápia, vágy- és szenvedély problémák, önértékelési zavarok és félreértések. A hab pedig - ami jelen esetben nem Maxina zamatos pináján van, és nem tejszínből készült... - ott virít a tortán: Max pornófüggő, nekisemmisejó, kikacsingató és virtuálisan hűtlenkedő nem-szerető szerető. Legalábbis elsőre, másodikra, sőt, sokadikra nézvést is így állhat a dolog.
Akkor tehát? Vajon miért, hogy képtelen vagyok feladni ezt a hülye törekvést, élvezni a mindenkori MOST-ot és nem gondolni aggodalommal, frusztrációval és félelemmel a jövőnkre, nemi életünk jövőjére?
Fogalmam sincs. Néha azzal nyugtatom magam, hogy ha beleszürkülnék a kérdés- és problémamentes középkorú férfi szerepébe, aki hűséges (mindennap), szenvedélyes (legalább naponta, de még hatvan felett is legalább kétszer hetente) és nem törekszik a tökéletességre, akkor... akkor talán elveszíthetném, elveszíthetnénk az esélyét annak, hogy öreg korunkban visszatekintve magunkra, meleg bizsergéssel a szívünkben és másunkban jó nagy piros pipát rakhassunk egymás neve mellé, az "akivel a legjobb volt minden" kategória szavazásakor. és úgy haljunk meg egyszer. Nem tökéletesen, de megtéve és kipróbálva, megélve mindent, amire képesek voltunk.
Hát, valahogy így érzem én. És most jöhetnek a magas labdák lecsapásai.
* nem, nem hiszem, hogy én "bonyi pasi" lennék. Hiszen akkor Maxina nem írta volna azt előző posztjában, amit! :-)
