Forrnak az indulatok és az érzelmek. Terápia, továbbgondolás, konfliktus, aszexualitás, sírás-rívás, ölelkezés, kiborulás és tervezés váltogatja egymást - időnként (nem túl sűrűn) érzelmes szeretkezésekkel, máskor állatias baszásokkal, megint máskor meg koitusz-mentes intim egymáshoz érésekkel tarkítva.

Az új terv szerint egy időre kikapcsolunk bizonyos csatornákat, és aktivizálunk másokat. Így például a jelenlegi és/vagy közeljövőbeli fantáziák kiiktatva. Max régebbi életéről a következő felvonások majd jönnek, szépen sorjában, amolyan mementóként. És hogy a kecske és a káposzta is jókat basszon, időnként behúzok valami ínycsiklandozót is. Most például egy bevezető, amolyan hangulatkeltő írást, melynek címe

Egy kirúgott tanár emlékiratai

 A magántanítvány

 …előjáték

 Volt képe az anyjával felhívatni, telefonon! Mintha valami gázszerelő, vagy házi gondnok lennék! A kis ribanc: tizenhat éves, és ilyesmikre képes a faszéhsége miatt. Persze az anyját sem kell félteni, ezt azért sejtettem már korábban. Felhívott, és percekig magyarázta, milyen mélyen megrendítette a dolog, és hogy mennyire együtt érez velem, ő is, meg a kislánya is. Mintha nem tudta volna, hogy a kislánya, meg a hozzá hasonló két barátnője volt az oka minden problémának. Mondhatta volna rögtön, hogy egyfajta kompenzációként most kötelességének érzi, hogy segítsen, amiért a kislánya és a kolléganői rendszeresen megbaszatták magukat a Tanár Úrral, legtöbbször az iskolában, amíg csak le nem buktunk mindannyian. De persze ilyesmit nem mondott.

 Az első percben meg sem tudtam szólalni a dühtől. Végül is így lett a legjobb, most már látom. Amíg hallgattam a vén kékharisnyát (és közben láttam magam előtt, ahogy az ő ártatlan kicsi lánya ott ül a fotelben, kényelmesen elterpeszkedve, kezével a lábai között, és könyörögve néz az anyjára, hogy „intézkedjen” már. Még a pinája finom illatát is érezni véltem), rájöttem egy-két dologra, másokat meg megértettem végre. Zsuzsika tényleg nem hazudott, amikor azt mondta, az anyja tud mindenről, és nem bánja, feltéve, hogy ő odafigyel és védekezik. Aztán azt is megértettem, hogy ez a nő pontosan ugyan olyan, mint a lánya. Hiszen az ő nevelése, nem is lehetne másmilyen. Ha valaki természetesnek veszi, hogy az alig tizennyolc éves kislánya elsősorban baszni jár a gimnáziumba, főleg az irodalomtanárral, néha kettesben, néha két barátnőjével együtt, az nem lehet teljesen normális. Ha pedig a botrány után - amikor a tanárt is és a három lányt is úgy rúgták picsán, hogy az ország egyik tanintézményében sem tudnak soha tanítani és tanulni többé -, az első dolga felhívni szegény Tanár urat, és biztosítani róla, hogy a kislánya „irodalmi képzésére” és főleg „az érettségire való felkészítésére” a jövőben is Őt tartja a legalkalmasabbnak, erre az én helyzetemben nem szabad nemet mondani. Főleg, ha felajánlja, hogy már a következő héten kezdjék meg az oktatást, otthon, náluk, megfelelő díjazás fejében.

 Asszonyom, megegyeztünk! A megfelelő díjazásban is, igen. Ám ha Ön esetleg arra gondolt, hogy megússza a magántanár költségeit holmi zsarolás-ízű természetbeni kompenzációval, akkor nagyon téved! Igen, igaz, hogy azt mondtam Zsuzsikának, szerelmes vagyok belé. Ugyanezt mondtam viszont Annának és Katinak is, amikor éppen ők szopták a faszomat, tehát látható, mennyire gondoltam komolyan ezt a dolgot. Ha azt hiszi, nem tudok élni ezek nélkül a csitri kurvák nélkül, akkor nagyjából jól gondolja. De van, amiben téved! Mégpedig abban, hogy Maga most még meg van győződve arról, hogy a lányok elbeszélései csak kamaszos túlzások. Kérem, Asszonyom, ahogy óhajtja. Majd meglátjuk, ki un bele előbb a játékba, és ki jön ki jól belőle. Nekem veszteni valóm nincs. Én Önökhöz mint teljes értékű Tanár és teljes értékű férfi fogok eljárni. És Ön ki fog fizetni engem, nem így vagy úgy, de így is és úgy is! Alászolgája.

Másképpen fogalmaztam, természetesen: udvariasan, lelkesen, némi hálát mutatva ugyan, mégis emelt fővel fogadtam el a felkérést. Természetesen, Asszonyom, remek lesz. Igazán. Maga még csak nem is sejti, milyen remek! Hétfőn délelőtt kilenckor ott vagyok – és addig esetleg kérdezze meg a kislányát, aki – mint hallom a háttérben – igen nagyon örül most. Pont úgy nevetgél és sikkantgat a kis kurva – tettem hozzá, most még csak gondolatban -, mint amikor a seggét nyaltam a biológia-szertárban (ahová délutánonként és lyukas óráinkban is bejuthattunk, drága ex-kollégám, Rezső bácsi nagylelkűségének és nem utolsó sorban csillapíthatatlan voyeur-izmusának köszönhetően)

… első lecke, első óra

 Alapos tisztálkodás, borotválkozás, alsónadrág válogatás után kilenckor ott álltam a budai hegyek lábánál, egy félreeső, csendes kis utcában, az ízlésesen buja angolkerttel körülvett szép villa kapujánál. Személyzet nincs, ezt tudtam már Zsuzsikától. Az indoklás elég extrém és izgató volt: elmesélte, hogy két éve volt utoljára egy sofőr-mindenes és egy szakácsnő-cseléd házaspár a házban. Szerinte „remekül megvoltak mindannyian egymással”. A botrány akkor robbant ki, amikor az anyja rájött, nem elég, hogy a férfi a leghatározottabb kívánsága ellenére sem bassza meg őt, de ugyanakkor tizenhat éves lányát az ő heti bridzspartijai alatt hol a feleségével, hol kettesben, de mindig igen alaposan és nagy szakértelemmel kényezteti, a koituszon kívül minden létező ajándékával a testi örömöknek. Bár anyja Zsuzsi szerint nem volt irigy természet, sőt, nagyon is jó lelkű, úgy általában, de ettől valahogyan mégis bepörgött, és kirúgta a cselédséget. Tekintet nélkül arra, hogy előtte már többször elmondta Zsuzsinak: ő maga úgy érezte, hogy ha csak feleannyira volna képes egy másik nőt felizgatni és kielégíteni, mint Bella, már akkor is boldog és elégedett lenne. Fájt a szíve Anyának, azt mondta. Mert az Anna úgy, de úgy tudott nyalni, ahogy senki előtte. Nemhogy férfi, de még nő sem. Ez az első hetében volt az ismeretségünknek, amikor a gimnázium épületében, viszonylag félreeső helyeken, röptében és relatíve csendesen basztunk. Vagy éppen csak egy pár percre húzódtunk be valahová, néha egy-egy szünetben, hogy ez a kis tündér mohón leszopjon, vagy ruhában, éppen csak sliccet lehúzva, szoknyát felhajtva én tömjem meg a mindig lucskos és forró picsáját. Beszélgetni inkább csak akkor beszélgettünk, amikor mások is voltak a közelben, és nem tudtunk mást csinálni. És persze akkor még ketten voltunk. Az olvasókörnek (hétfőnként) és dráma-szakkörnek (szerdánként) álcázott tini orgiák a barátnőivel még csak elképzelésben léteztek. Mármint az ő részéről, hiszen én elképzelni sem tudtam, hogy létezhet akár még egy, hozzá hasonló vérmes kis fehérmájú kurva is a tanítványaim között.

 Cseléd vagy Anyuka helyett azonban Zsuzsa jött le kaput nyitni. Kérdésemre, hogy nincs-e vajon táv-kapunyitó, mosolyogva válaszolta, hogy természetesen van, de mivel Anyuka még úgysincs kész, hogy fogadjon engem, azért gondolta, hogy körbevezet inkább a ház körül. Ez úgysem az iskola, nincs csengetés, nem kell sietni. Meg mutatok valamit a Tanár úrnak, jó? Persze, hogy jó. Bár nagy újdonság nem lehet, gondoltam, hiszen a testét annyira megismertem már az eltelt két hónap alatt, hogy szentül hittem, semmi újjal nem tud szolgálni. De mást mutatott az édes kislány, olyat, amitől szokás szerint a farkam merő egy fájdalmas duzzanattá változott, egy pillanat alatt. Elvitt a kert hátsó részébe, ahol egy kis házikó, amolyan fészer állt, előtte egy széles és stabil, igen kényelmesnek látszó nyugággyal. A sűrű növényzetet egy helyen láthatólag szándékosan kiritkították, így a nyugágyra pontosan szemből tökéletes rálátás nyílt a szomszéd ház erkélyéről. Ahol egy meglehetősen furcsa pár tartózkodott éppen. Egy ötven körüli, ám igen jó karban lévő hölgy, előtte pedig egy hasonló korú, de tolókocsiban ülő, vöröslő fejű, borostás férfi, csíkos fürdőköpenyben, takaróval a lábán. Tisztára mint egy hadirokkant egy filmben. Mindketten mereven, érdeklődő figyelemmel néztek át a szomszédos kertbe, felénk. Én kicsit zavartan biccentettem, Zsuzsika azonban lelkesen integetett nekik. Erre aztán a nő is elmosolyodott, visszaintett, és lehajolva súgott valamit a férfi fülébe. Az bólintott, és esetlen, béna mozdulatokkal matatni kezdett az ölébe terített takaró körül. Zsuzsika közben kihozott a fészerből egy kényelmes rattan-fotelt, és beállította nekem, úgy, hogy egyszerre láthassam a nyugágyat, és az erkélyt is. Aztán ellátott instrukciókkal és magyarázattal, miközben a dolgok rá vonatkozó részét szépen el is játszotta. Az erkélyen pedig, tőlünk úgy hat-nyolc méterre, pontosan úgy zajlott minden, ahogyan ez a kis cafka előadta.

 Károly bácsinak balesete volt, és nagyon nehezen áll fel a fasza, tudja? Éva néni meg, a felesége, szerelmes belé, és soha nem csalná meg. Jóban voltunk mindig is, egészen kicsi korom óta. Állítólag Károly bácsi régebben is sokszor látott a kertben engem, amikor napoztam. És akkoriban még veszekedtek is, mert Éva néni észrevette, hogy Károly bácsi a farkát gyömöszöli, amikor engem bámul, meg néha kihozza a színházi látcsövét, és úgy néz, a fák mögül. Aztán amióta a balesete volt, és beszélni sem tud már szegény, valahogy minden más lett. Nagyon sajnáltuk őt, meg gondoltuk, hogy Éva néninek sem lehet túl jó így. Aztán az Éva néni átjött pár hónapja, és aznap este sokat beszélgettünk, erről is, meg hogy ő sajnos nagyon nehezen boldogul a Károly bácsival, pedig annyira szereti, és annyira nagyon jókat szeretkeztek mindig, amíg egészséges volt. És sírt is. Anya is ott volt… és tulajdonképpen az ő ötlete volt, hogy hogyan segíthetnénk úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Ő találta ki, hogy vágassuk le az ágakat, és akkor az erkélyről pont ide lehet látni majd. Én meg nyugodtan maszturbáljak itt, hiszen ő is tudja, mennyire szeretek meztelenkedni, és a jó melegben simogatni magam, mindenféle klassz dolgokra gondolva. És így a Károly bácsinak biztosan lesz megint merevedése, és az Éva néni le is szophatja, vagy ki is verheti neki, amíg engem néz. Sőt, akár bele is ülhet, ha sikerül jól felizgatni, és akkor mindannyian jó nagyokat tudunk majd élvezni, megcsalás nélkül, csak így „intim módon, barátok közt, diszkréten”. Így mondta Anya. És ő meg nézheti persze az egészet a fürdőszoba ablaka mögül. (Lehet, hogy most is néz ám, Tanár úr!) Úgyhogy azóta sokszor kijövök, amikor süt a nap, és csak lefekszem ide, szétrakom a lábaimat, aztán én nézem őket, ők meg engem. Nagyon izgató, főleg amikor látom, hogy a Károly bácsinak milyen óriási, kemény fasza van, mikor végre feláll, és az Éva néni milyen erősen markolja, szinte rángatja neki, ő meg dobálja magát a székben, és hörög. Olyan boldog ilyenkor. Néha még spriccelni is szoktam, ez annyira jó érzés nekem. Látja, tanár úr?Ugye, milyen izgató?

 Hát mit mondjak, az volt. Körülbelül egyszerre állt fel a faszunk az öreggel. A szerencsétlennek csak úgy csillogott a szeme, ahogy nézte Zsuzsikát, miközben a felesége előbb finoman, aztán vadabbul, aztán meg újra csendesebben verte a faszát. Közben a kedves Éva néni (néni, bazdmeg, gondoltam magamban: nincs ötven éves, és micsoda finom, buja nő!) bevont engem is a játékba, szabadon maradt kezével lassan levetette magáról a ruháit, aztán simogatta a melleit, körözve a hatalmasra duzzadt bimbóin. És persze mosolygott, csücsörített, és aprókat bólogatva bíztatott, amikor elővettem a farkamat, és masszírozni kezdtem. Zsuzsika már aprókat nyögdécselt, és gyönyörködött a két felnőtt faszban, na meg élvezte, hogy mennyien látják a nedves kis pináját, és milyen nagy sikert arat vele. Percekre elszótlanodtunk, az öreg ritmusosan hörgött és vonaglott a kocsijában, Zsuzsikát bámulva és nyalogatva a felesége csöcseit, amit az időnként finoman az arcába tolt. Éva néni egyik lábával fellépett az erkély korlátjára, széttett lábai közül csillogó, sűrű nedvesség folyt lefelé, szabad kezével pedig aprókat paskolt a harmattól nedves rózsához hasonlító lucskos picsájára, hogy még hozzánk is áthallatszott a tocsogó, cuppogó hang. Zsuzsika egyre szaggatottabban lélegzett, kis csípője egyre többször maradt a levegőben, remegve, miközben időnként édes kis zuhatagokat spriccelt magából az a mézédes pinája. Én pedig felváltva gyönyörködtem benne és Éva néniben, nagyon-nagyon lassan húzgálva a szétdurranni készülő, kőkemény dákómat.   

 Nemsokára elélvezünk ilyenkor, mind a hárman. Ez nagyon jó… és most a Tanár úr is elélvezhet, ha akar. Jó lenne, ha telefröcskölné a picsámat, a hasamat, a mellemet, és még maradna az arcomra is! Ugye hozott nekem sok gecit, és nem verte ki otthon azt az édes drága faszát túl sokszor a hétvégén…? Ugye?! Aztán majd Éva néni beleül a Károly bácsi farkába, mert neki ilyenkor a legtöbbször úgy marad a fasza, keményen, amíg másodszor is el nem durran. Én tudom, hogy a Tanár úrnak nem, de majd én elintézem, ahogy szoktam. Jó lesz?Nagyon nagyon erősen fogom szívni, hogy a számban álljon föl, a vége egész a torkomnál. És utána a Tanár úr majd erősen megbassza a számat, hogy fuldokoljak. Az biztosan nagyon tetszeni fog az Éva néninek is. Mert én látom rajta most is, hogy mennyire tetszik neki a Tanár úr, meg az a csodaszép fasz, amiről már meséltem is neki. Jó lesz így? Jöjjön, jöjjön, fröcskölje már rám a forró gecijét, kérem szépen! Már élveznek, látja? Hallja? Áhhh, nekem is jön, jön, áhhh…

 Minden így történt, természetesen. Csak annyit változott a terv menet közben, hogy elveszítettem kicsit a fejemet, és muszáj volt abbahagynom a szájba baszást egy pillanatra, amikor rájöttem, hogy rossz irányba fordulva állok. Gyorsan felkaptam Zsuzsikát, és úgy akasztottam rá a szájánál fogva a lüktető faszomra, hogy én is jól láthassam a szomszédos erkélyen zajló baszást. Mert az aztán baszás volt, a javából. Bár a szegény Károly bácsi nem sok mindent tudott fizikailag hozzátenni, de Éva néni helyette is dolgozott, úgy őrjöngött és táncolt a segge, mint egy megvadult kancáé, akinek nemrégen egy tüzes vasat nyomtak a picsájába. Szinte attól lehetett volna félni, hogy kivégzi az öreget – már ha tudtam volna ilyesmikre gondolni, miközben a lengő melleit ettem a szememmel, a pinája eszeveszett cuppogását ittam a fülemmel. Ráadásul úgy, hogy közben a drága Zsuzsika szája szinte ránőtt a faszomra, egészen a tövéig benyelve szívott, és a golyóimat is bekapva fuldokolt rajtam. Itt már nem volt figyelem, meg egyszerre élvezés. Csak arra emlékszem, hogy valahogy minden elcsendesedett, a kertben is és az erkélyen is. Mi pedig ott feküdtünk a nyugágyon, tetőtől talpig az én ondómban és Zsuzsika édes pinalevében fürödve. Teljes nyugalom szállt meg ekkor, már ami a tervemet illette. Bizonyos voltam benne, hogy Anyuka ennyi idő alatt bőven elkészült már odafönt, sőt, lucskosra simogatta magát az erős és vékony ujjaival (vagy amit talált magának a fürdőszobában… talán egy dezodoros palackkal, vagy egy nagyobb kölnis üveggel, mit számít…), miközben ízelítőt kapott a visszafogott és finom Tanár úrból. Nos, akkor talán jöhetne is az első igazi lecke. Úgy éreztem, minden tekintetben fel vagyok vértezve a találkozásra ezzel a fehérmájú szépasszonnyal, no és az ő édes kis baszógépével.