Alapszabály, amihez nagyon sokáig bírtam tartani magamat, hogy a férjes nőket hagyjuk a fenébe. Ha mindketten kefélni akarunk, jól érezni magunkat együtt, akkor még úgy-ahogy elmenne a dolog. De sajnos tapasztalat, hogy a férjükkel nem dugó, ámde válni sem tudó vagy akaró nők érzelmi ugródeszkaként, a kapcsolatból kivezető pallóként használják az arra hajlamos férfiakat, copyright Maxima. T*** volt az első a háromból, az ő esetében egy nagyon apró félreértés volt a magyarázat. Hiszen L***, a Grófnő csak papíron volt házas, rangon aluli, pusztán jogi és gazdasági okokból elvett párja több ezer kilométer távolságban várta a válást. M*** pedig huszonvalahány évvel korábban szerelmesedett belém, aztán nem tudott várni, és mintegy mellékesen férjhez ment, szült, élt. T*** azonban nőies egyszerűséggel szimplán csak elfelejtette elmondani ezt az apróságot, egészen a Monokiniben való vonaglás a péniszre várva című előadás utolsó pillanatáig.
Addig azonban remek alakítást nyújtott, ez tagadhatatlan. A vidéki, elhanyagolt fiatal nő, aki vágyik valami extrémre, valami újra, valami bizsergetőre. És persze kellően tapasztalatlan, kellően éhes és elszánt. A társkeresőn való megjelenése után én voltam az elsője – és a kezdetektől fogva sikerült ezt a pozíciót megtartanom. Első netszex, első telefonszex, első szerepjáték, első kellékhasználat, első… mit tudom én, mi minden. Nekem meg az első „tanítvány” – nem mintha túl sok lett volna utána.
Amire nagyon jó volt a rövid, ámde intenzív kapcsolatunk, az az állandó készenlét megtanulása. Mert T*** mellett nem lehetett unalmasnak és sablonosnak maradni. Ha egyszer megízlelt valamit, amit korábban nem csinált vagy csináltak vele, onnantól az lett a minimum és az elvárás. Ha pedig nem történt semmi extra, akkor rögvest eljött a pityergés ideje. Mennyit hallgattam akkoriban a Maga nem is akar engem megcsinálni című szomorújáték rádiós és színházi változatát, mikor hogyan kommunikáltunk éppen. Persze valamennyire magam is hibás voltam: nem sokkal a válás után, amikor a biztos napi pina már csak nosztalgikus élmény volt, úgy éreztem, hogy - horgásznyelven szólva - ha van kapás, mindent be kell dobni, hogy holnap is becuppantsa a kukacot a zsákmány, és folyamatosan kell etetni is.
Első és igen jellemző randink is egészen sokáig a csábításról szólt. El kellett csábítanom, hogy felutazzon Budapestre. Mert még senkiért nem utazott, és az olyan ribancos. Jó. Kölcsönkértem az öcsém lakását két napra, bevásároltam, előkészítettem a terepet, aztán a vasútállomáson vártam. Háttal fog állni a lépcsőnek, én felmegyek, és befogom a szemeit, úgy csókolom meg. Ez lesz az első ilyen akciója, bizseregni fog tőle, és biztosan nagyon felizgul. Jó. Mivel még kell egy kicsit buszoznunk is, és ott azért hülyén nézne ki egy fiatal nő szembekötővel a fején, hát azt majd csak a lakásajtóban adom rá. Így nem tudja majd, hol van, és addig nem is veheti le, amíg le nem vetkőztettem és meg nem néztem, hogy megfelel-e nekem, megbasznám-e egyáltalán? Ez is olyan nagyon kurvás, és sose’ csinált ilyet. Jó. Idáig beszéltük meg a terveket. A többit csak én játszottam le magamban, teret hagyva az improvizációnak.
Megérkezésünk után kézen fogva bevezettem a fürdőszobába, és közöltem, hogy merre van a kád, kezébe adtam a zuhanyrózsát, és elmondtam, hogy most lezuhanyozik, én meg nézem őt. És közben találja ki, vajon levetkőzöm-e, vagy csak karba font kezekkel szemlélem, netán előveszem és simogatom közben a faszomat. Amit még sosem látott élőben, és most sem fog még egy darabig… Remegett az izgatottságtól, miközben levette a ruháit (én átvettem és félreraktam őket), aztán bemászott a kádba és megengedte a zuhanyt. Zavarban volt, így főleg én beszéltem. Dicsértem a testét, elmondtam, mennyire jó illatú a bugyija, aztán külön örömömet fejeztem ki, amiért indulás előtt szőrtelenítette a lábát és annak közét is. Eközben néztem és a szememmel simogattam, előbb felöltözve, aztán később már csak gatyában. A bimbói még a meleg vízben is szépen meredeztek, és örömmel láttam, hogy egyre többször téved oda a tusfürdőtől síkos kezével. Elmondtam, mennyire kemény vagyok, és mennyivel keményebben állna a farkam, ha ugyanígy simogatná a seggét és a lábai közét is. Elpirult, de csinálta. Jó párás meleg volt, elzártam a vizet és kivettem a kezéből a zuhanyt is, ráadtam egy puha törölközőt és finoman, nem dörzsölve felitattam a bőréről a nagyja nedvességet. Kézen fogtam, csak az ujja végét érintve, és bevezettem a hálószobába. Megmutattam, hol van az ágy, ahol majd elterül, és végre elkezd beszélni, elmondva, hogy mi is az, amire a legjobban vágyik a következő percekben, amíg én továbbra is csak nézem és felkészülök.
Remek negyed óra következett, persze sokat beszéltem, mivel hamar kiderült, hogy a mocskos szavak kimondása nem erőssége, viszont hihetetlenül izgatja. Max pedig képes szenvtelen hangon előadni a világ legmocskosabb, legperverzebb gondolatait is. Igaz, mire harmadszor kellett lefognom a kezét, amivel le akarta venni a szemkötőt, már én is rekedt voltam, és elképesztő önuralomra volt szükségem, hogy ne essek neki. T*** is a sírás határán állt, össze-vissza dobálta magát az ágyon, dörzsölte magát a matrachoz, párnához, csapkodott, markolta a lepedőt, és szinte hisztériás állapotban követelte, hogy basszam már meg, nagyon keményen és nagyon durván.
Ekkor jött elő a férj-téma. Nem mondhatom, hogy örültem neki elsőre… aztán rájöttem, hogy remek indok lesz arra, hogy ha nem tetszik, vagy elegem lesz belőle, lerázhassam. Hiszen egy férjes nővel semmi komolyabbat nem tehetek, ugyebár. Addig viszont kidomborítottam a dolog erkölcsi vetületét, a magam javára fordítva a helyzetet. Aljas módon, igen – de éppen úgy, ahogy kellett és jó volt.
Férjes nőket nem baszok meg! És mivel csak most mondta el, miközben majd szétdurran a faszom, hát büntetést fog kapni. Nem veheti le a maszkot még jó darabig! Én szétnyalom a lucskos pináját, aztán ha elélvezett, letolom a torkán a dákómat, durván és erőszakosan, kiéhezve egy nyálas, disznó, kurvás szopatásra. Pont úgy csináljuk, mint a kamionsofőr férjével szokta, amikor kéthetente hazajön.
Szinte sírt, könyörgött, de nem engedtem. Nagyon erősen megszorítottam a két combját, és széttárva őket közéjük feküdtem. Életem leggyorsabb nyalása lett ebből. A több napos önmegtartóztatás, a szembekötősdi, a ribancos bánásmód vagy a durva és perverz szöveg tette-e, netán mind együtt: nem tudom. De alig két három erőteljesebb nyelvcsapás és apró csiklószippantás után úgy bepörgött, hogy képtelen voltam tartani. Visított és hörgött, mint egy malac, rángatózott és karmolt, ahogy elkezdett élvezni. Éreztem, hogy van benne még néhány másodperc, úgyhogy fogást váltottam, és összenyálazott jobb tenyeremmel három-négy erőset csaptam a vonagló pinájára. Leírhatatlan volt a reakció, pillanatok alatt kőkemény lettem, és spriccelésre kész. Meg sem vártam, amíg elernyed, hanem úgy ahogy volt, ráhúztam a fejét a farkamra. Nyilván élete legrövidebb szopása volt neki is, hiszen talán húsz másodperc kellett, hogy össze-vissza fröcsköljem az arcát, mellét, hasát, mindent, ami a közelben volt. Levegő után kapkodva mellézuhantam, aztán csak lihegtünk, hosszú percekig.
Na, mocskos ribanc, hát megkapta. Így bánok én a házasságtörő nőkkel, látja?
Könnyes szemmel nézett rám, és csak annyit mondott: ha elég sokszor bánik így velem, elválok és magához megyek.
Itt minden erőmre szükség volt, hogy el ne röhögjem magam – és csak remélni tudtam, hogy nem érti meg a mosolyom mögötti valóságot, legalább addig, amíg már árkon-bokron túl nem leszek…
